Zöld erdőben jártunk...és a Népszigeti kutyaiskolában

Hogy repül az idő-mondanám, de nem így van. Valahogy ez a kis rosszaság, még mindig 4 hónapos, igaz, már 4 és fél. Gondolkoztam, hogy mikor kezdi eldobni a kölyökfogait és agyarakat növeszteni, de szegény dagadt ínnyéből, és a nehezen nem észrevehető szájszagból azt következtetem, hogy már folyamatban van.
Egyelőre jobbnál jobb rágcsák hevernek a füvön, és már bevizeztem egy rongyot, amit bekerült a mélyhűtőbe- ez egy tutinak mondott fogzásenyhítő technika.
Szóval növünk, növögetünk.

Ez egy ide nem illő kép, de ez van. Macipark.

Annyira, hogy gondos szülőként már az iskoláztatásán agyalok. Egyelőre a Népszigeti Tüköriskolát néztem ki: bár az Alfa és a Ceberosz is szimpatikus, ez volt a legközelebb, és tetszik a pozitív hozzáállásuk.
Hogy körbenézzek a suliban, elmentünk ma az óvodás foglalkozásukra. Rendesen Budakalászra járunk, ahol egy kicsit már unom a banánt, vagyis az egyforma gyakorlatokat (kivéve az agilitys napokat, na azok nagyon jók), és úgy veszem észre, hogy Mokka se nagyon haverkodik a kutyákkal. Ez volt a másik ok, amiért ma reggel bepakoltam a kutyát a kocsiba.

A tapasztalatok:

Először is: az időpont marha jó. 9:30-kor van, hétvégén, és a kutya épp legaktívabb óráiban, így nem kell félnem, hogy megsülünk, vagy a kutya elalszik (pont délben szunyál egyet). Másodszor: Közel van (inkább nincs messze), kb 20 percre tőlünk.

Itt a legjobb csontot rágni.

Megérkezéskor már láttam, hogy egy nagyon jól felszerelt helyen vagyunk, ahol  van annyi ovis kutya, hogy két kisebb csoportot működtessenek( mi mentünk át a nagyobb méretű kutyákhoz). Mokka kicsit beparázott, mert kétszer is vissza kellett mennem a kocsihoz, ő meg visszatértemkor a kerítésnél ült és várt engem. Az egész foglalkozás alatt volt egy kis félsz benne, de a kutyákkal jól kijött, talán kicsit durvára is sikerült a játék egyik-másikkal...A feladatokat (ami kizárólag behívás volt) jól csinálta, bár ahogy vettem észre, még mindig nehezen hallja ki a hangom a tömegből.
Alapavetően elmondható, hogy ő jól érezte magát.
Én már annyira nem. Igazából nincs fenntartásom a sulival szemben, inkább kicsit bizalmatlan vagyok/voltam. Az oktató és két segítője nem tűntek túl kompetensnek, és az óvodai légkört a gazdikkal való bánásmód is megteremti (kiosztogattak képeket, hogy kiscsoportban mondjuk meg, hogy pontosan milyen a képen a kutya). Látszott, hogy ez egy kafán felépített rendszer, ahol haladási időrend van és konkrét feladatok, ami egységes a módszerre nézve. Ennek ellenére ez egy olyan brandnek tűnik, amit egy ember kitalált, de nem tudta másoknak átadni a tudását. A hangnem mint mondottam, kicsit óvodás, sok gazdi bárgyú mosollyal hallgatta a vezető hölgy szavait, természetesen sokukon vakkantós felszerelések voltak. A fegyelmezés is nagyjából abból állt náluk, hogy cérnahangon rászólt a gazdi a kutyájára, hogy naaaa, Fidoka, nem szabad. Fidoka ezután ugyanúgy játszott tovább, ugyanolyan vehemensen, a gazdi viszont megdicsérte, hogy ez az így már jó, mert ezt látta az oktató nénitől. Én is furán éreztem magam, mint aki nem csinálhat semmit önállóan a kutyával, mert kioktatják, hogy ezt nem szabad, mert blablabla, így nem csoda, hogy a gazdik sem hallgattak a józan eszükre. Ha durván játszott két kutya, azt is a segítők intézték el, akik néha kicsit fáziskésésben voltak, így lett Mokkának egy fájós lába és egy enyhén véres szemöldöke. Legközelebb nem udvariaskodom, bár valószínűleg megkapom a kioktatást, hogy nem kellett volna közbeavatkoznom.
Szóval...összehasonlítva a két kutyaovit legnagyobb különbségnek a gazdiknak adott szabadságot láttam. Míg a kicsit poroszos felhangú Kutyaparadicsomban a gazdik a saját ösztöneiknek engedelmeskedve fegyelmezték a kutyákat (ott ezért vannak, akik túl keményre veszik a figurát), a Tüköriskolában mindent az oktatótól tudunk meg. Ő mondja meg, mit és hogyan és mikor csináljunk. Ez egy kezdő, teljesen tudatlan gazdinak kiváló, én azoban szeretem, ha megvan a saját szabadságom. Ha a kettő egyesülne, meg lehetne alapítani a tökéletes kutyaiskolát...
Egyelőre úgy döntöttem, hogy veszek egy öt alkalmas bérletet a Tüköroviba, a Kutyapariba meg még mindig megéri havi bérletet venni.

Na és akkor a tegnapi testmozgás:)
Pupákot ugye minden nap visszük sétálni, legalább egyszer, ha kutyaovi van, és legalább kétszer, ha nincs.
Voltunk kint a Zilah utcában, mert hát ugye ott kutyasétáltató van- hát persze, hogy nem. Nem tudom, hogy van-e Szentendrén kutyafuttató, de  a hivatalos helyek egyikén sincs. Jobb híján egy erdővel párhuzamosan leparkoltam és magánterületek mellett (vagy bennük?) haladtunk, míg meg nem találtunk egy nagy kecskecsordát. A helyzet elég komikus volt. A bátor terelőkutyám először halálra rémült. Utána 5 perc küzdelem után szembenézett a kecskékkel, akik egybegyűltek és ők meg Mokkát fixírozták. Nem tudom mit sikerült lekommunikálni velük, mindenesetre a kutya megnyugodott és haladhattunk tovább. Sajnos a remélt rétet nem találtuk meg, de mivel egy árva lélek sem volt ott, elengedtem.  Nagyon büszke voltam rá, amikor nem csak, hogy visszajött hívásra, de nem is ment el tőlem csak 5-10 méterre, majd bevárta míg odaérek. Igazi juhászkutyaként viselkedett, folyamatosan tartotta velem a kapcsolatot. A visszatalálás a kocsihoz már kicsit döcögősebb volt, Mokka kapott az orrára egy picit a kecskéket őrző villanypásztortól (csak egy csípést), én meg árkon-bokron küzdöttem vissza magamat a kocsihoz.
Otthon jutott eszembe, hogy a kutya szőrét át kéne fésülni. Még jó, mert nem kevesebb, mint 6 kullancsot szedtem le a kutya szőréről. Egyelőre úgy tűnik, hogy benne nincsen, de azt hiszem, egy ideig nem megyünk erdőbe.

Rövid híreink következnek

Rég nem volt már bejegyzés, mert vártam, hogy valami kiérdemelje, és végül csak összegyűlt annyi új dolog, hogy most poszt írásába fogjak.

1) Jó hír: A kennelköhögést szerencsésen megúsztuk, 1 hét alatt vége is volt. Mint később kiderült, az egész ovin átment, és körülbelül a fele ember tudta, hogy mi volt szegény Fidoval. Mondjuk nem egy komoly betegség, és gyorsan elmúlik.

2) Volt aztán egy óriási ledöbbenés, hogy tejóisten ez a kutya 12 kiló, most kimértük megint tisztességesen a tápját, így megint a versenysúlyán van :

3) Aztán kétszer voltunk a Luppa-tavon, az egyik ilyen alkalmat meg is örökítettük mobillal, az alábbi vidóban megtalálható még egy-két csemegével együtt:

Az agility persze nem komoly, csak egy pár gyakorlat, hogy lekössem a rengeteg energiáját, nem mellesleg marhára élvezte.

4) Végül ugyanilyen energialekötésnek megcsináltam (valójában én csak beszereztem az alapanyagokat, a fúrást édesapám végezte el) a korábban már említett flirt pole-t.
Ez egy roppant egyszerű szerkezet, mert pvc csövön, valamilyen játékon és egy hosszú, erős zsinóron kívül nincs másra szükség, viszont a kutyával remekül lehet "pecázni". Vagy ugráltatni a levegőben a játékot, vagy a földön húzni, a kutyák általában megőrülnek érte.
Én egy méter hosszúságú egyszerű pvc csövet vettem, hozzá, kb 2 méter 5 mm-es zsinórral (a 2 méter az túlzás, nem kell ennyi egy ilyen rövid csőhöz). Játéknak egy konyhai fogókesztyűt és egy marhabőr darabot használok felváltva. A pvcre két luk kell, az egyiken befűzzük a zsinórt, a másikon kidugjuk, és kötünk rá egy erős csomót, a zsinór másik végére meg ugye megy maga a játék. 
Kiskutyáknak inkább csak a földön érdemes húzni, hogy az ízületeiket ne terheljük a folytonos ugrálással, illetve addig nem érdemes játszani ezzel, amíg csak rongyozni tud, tehát csak rángatja a kötelet vagy a játékot, de nem ereszti. Mokkát egyébként le is ültetem, és addig nem kezdheti el kergethetni, míg nem hívom egy gyerével.
Na hogy ezt a témát is magunk mögött tudtuk még egy rövid hírem van mára:

5) Nem hiszem el, és nem akarom elkiabálni, de megy!!! Ez a kutya sétál!!! Méghozzá laza pórázon, mellettem. A mai sétán kb ötször kellett összesen megállni, mert húzott. Egyébként csodálatosan megy mellettem.
Persze, ez még távol van az ideális állapottól, mert egy ingergazdagabb környezetben ( a patakpart már eléggé ismerős) lehet megint húzna, de mégis! Nagyon kis intelligenciás kutya:) (Ezt a szót direkt Mokkára alkottam.)

A rövid híreket pedig egy fotó összeállítással zárnám, amik az oviban készültek

Azért van ilyen tragikus költő fejem, mert elvakít a nap.

Betegek vagyunk

Így szeretek kocsikázni!

Bizony, beteg Mokka, méghozzá vasárnap óta. Kedden mentünk volna a kennelköhögés elleni oltásért, ehelyett hétfőn mehettünk a dokihoz kennelköhögéssel...bevallom, amikor először meghallotta ezt a mély krákogást, megrémültem, hogy a kutya megfullad. Az első éjszaka egy darab órát aludtam, hiába mondták, hogy a kennelköhögés nem egy olyan nagy dolog. Végül antibiotikumot kaptunk rá meg egy hurutoldót. A tabletta eléggé kikészítette a gyomrát, hányt, de a tápját joghurttal elkeverni jó ötletnek bizonyult, megnyugtatta a gyomrát. Jó pár tippet olvastam kennelköhögésre, például a doki ACC-t ajánlott, de ehhez remélhetőleg nem kell nyúlnunk. Hiába ő mondta, jobb nem kockáztatni, hogy emberi gyógyszerre hogyan reagálna. Sok házi praktika is van: C-vitamin, fokhagyma, echinacea...én csak párásítottam, méghozzá nedves törölközőkkel, amiket a szobakennel oldalára lógattam fel. Ez megszüntette a folyamatos irritálást a torkában a száraz levegő miatt, és hallhatóan kevesebbet köhögött. A betegség miatt ugye nem nagyon kutyázhatott, és be kellett szerezni egy hámot is, hogy a sétáltatásnál ne ingerelje a nyakörv a torkot. Mint kiderült, ez egy remek ötlet volt,a beszerzett sporthámban sokkal de sokkal fegyelmezettebben sétált. Annyira, hogy ma például már el mertük vinni a Veresegyházi Medvefarmra:) Ott illetve odafelé készültek a képek.