Zöld erdőben jártunk...és a Népszigeti kutyaiskolában

Hogy repül az idő-mondanám, de nem így van. Valahogy ez a kis rosszaság, még mindig 4 hónapos, igaz, már 4 és fél. Gondolkoztam, hogy mikor kezdi eldobni a kölyökfogait és agyarakat növeszteni, de szegény dagadt ínnyéből, és a nehezen nem észrevehető szájszagból azt következtetem, hogy már folyamatban van.
Egyelőre jobbnál jobb rágcsák hevernek a füvön, és már bevizeztem egy rongyot, amit bekerült a mélyhűtőbe- ez egy tutinak mondott fogzásenyhítő technika.
Szóval növünk, növögetünk.

Ez egy ide nem illő kép, de ez van. Macipark.

Annyira, hogy gondos szülőként már az iskoláztatásán agyalok. Egyelőre a Népszigeti Tüköriskolát néztem ki: bár az Alfa és a Ceberosz is szimpatikus, ez volt a legközelebb, és tetszik a pozitív hozzáállásuk.
Hogy körbenézzek a suliban, elmentünk ma az óvodás foglalkozásukra. Rendesen Budakalászra járunk, ahol egy kicsit már unom a banánt, vagyis az egyforma gyakorlatokat (kivéve az agilitys napokat, na azok nagyon jók), és úgy veszem észre, hogy Mokka se nagyon haverkodik a kutyákkal. Ez volt a másik ok, amiért ma reggel bepakoltam a kutyát a kocsiba.

A tapasztalatok:

Először is: az időpont marha jó. 9:30-kor van, hétvégén, és a kutya épp legaktívabb óráiban, így nem kell félnem, hogy megsülünk, vagy a kutya elalszik (pont délben szunyál egyet). Másodszor: Közel van (inkább nincs messze), kb 20 percre tőlünk.

Itt a legjobb csontot rágni.

Megérkezéskor már láttam, hogy egy nagyon jól felszerelt helyen vagyunk, ahol  van annyi ovis kutya, hogy két kisebb csoportot működtessenek( mi mentünk át a nagyobb méretű kutyákhoz). Mokka kicsit beparázott, mert kétszer is vissza kellett mennem a kocsihoz, ő meg visszatértemkor a kerítésnél ült és várt engem. Az egész foglalkozás alatt volt egy kis félsz benne, de a kutyákkal jól kijött, talán kicsit durvára is sikerült a játék egyik-másikkal...A feladatokat (ami kizárólag behívás volt) jól csinálta, bár ahogy vettem észre, még mindig nehezen hallja ki a hangom a tömegből.
Alapavetően elmondható, hogy ő jól érezte magát.
Én már annyira nem. Igazából nincs fenntartásom a sulival szemben, inkább kicsit bizalmatlan vagyok/voltam. Az oktató és két segítője nem tűntek túl kompetensnek, és az óvodai légkört a gazdikkal való bánásmód is megteremti (kiosztogattak képeket, hogy kiscsoportban mondjuk meg, hogy pontosan milyen a képen a kutya). Látszott, hogy ez egy kafán felépített rendszer, ahol haladási időrend van és konkrét feladatok, ami egységes a módszerre nézve. Ennek ellenére ez egy olyan brandnek tűnik, amit egy ember kitalált, de nem tudta másoknak átadni a tudását. A hangnem mint mondottam, kicsit óvodás, sok gazdi bárgyú mosollyal hallgatta a vezető hölgy szavait, természetesen sokukon vakkantós felszerelések voltak. A fegyelmezés is nagyjából abból állt náluk, hogy cérnahangon rászólt a gazdi a kutyájára, hogy naaaa, Fidoka, nem szabad. Fidoka ezután ugyanúgy játszott tovább, ugyanolyan vehemensen, a gazdi viszont megdicsérte, hogy ez az így már jó, mert ezt látta az oktató nénitől. Én is furán éreztem magam, mint aki nem csinálhat semmit önállóan a kutyával, mert kioktatják, hogy ezt nem szabad, mert blablabla, így nem csoda, hogy a gazdik sem hallgattak a józan eszükre. Ha durván játszott két kutya, azt is a segítők intézték el, akik néha kicsit fáziskésésben voltak, így lett Mokkának egy fájós lába és egy enyhén véres szemöldöke. Legközelebb nem udvariaskodom, bár valószínűleg megkapom a kioktatást, hogy nem kellett volna közbeavatkoznom.
Szóval...összehasonlítva a két kutyaovit legnagyobb különbségnek a gazdiknak adott szabadságot láttam. Míg a kicsit poroszos felhangú Kutyaparadicsomban a gazdik a saját ösztöneiknek engedelmeskedve fegyelmezték a kutyákat (ott ezért vannak, akik túl keményre veszik a figurát), a Tüköriskolában mindent az oktatótól tudunk meg. Ő mondja meg, mit és hogyan és mikor csináljunk. Ez egy kezdő, teljesen tudatlan gazdinak kiváló, én azoban szeretem, ha megvan a saját szabadságom. Ha a kettő egyesülne, meg lehetne alapítani a tökéletes kutyaiskolát...
Egyelőre úgy döntöttem, hogy veszek egy öt alkalmas bérletet a Tüköroviba, a Kutyapariba meg még mindig megéri havi bérletet venni.

Na és akkor a tegnapi testmozgás:)
Pupákot ugye minden nap visszük sétálni, legalább egyszer, ha kutyaovi van, és legalább kétszer, ha nincs.
Voltunk kint a Zilah utcában, mert hát ugye ott kutyasétáltató van- hát persze, hogy nem. Nem tudom, hogy van-e Szentendrén kutyafuttató, de  a hivatalos helyek egyikén sincs. Jobb híján egy erdővel párhuzamosan leparkoltam és magánterületek mellett (vagy bennük?) haladtunk, míg meg nem találtunk egy nagy kecskecsordát. A helyzet elég komikus volt. A bátor terelőkutyám először halálra rémült. Utána 5 perc küzdelem után szembenézett a kecskékkel, akik egybegyűltek és ők meg Mokkát fixírozták. Nem tudom mit sikerült lekommunikálni velük, mindenesetre a kutya megnyugodott és haladhattunk tovább. Sajnos a remélt rétet nem találtuk meg, de mivel egy árva lélek sem volt ott, elengedtem.  Nagyon büszke voltam rá, amikor nem csak, hogy visszajött hívásra, de nem is ment el tőlem csak 5-10 méterre, majd bevárta míg odaérek. Igazi juhászkutyaként viselkedett, folyamatosan tartotta velem a kapcsolatot. A visszatalálás a kocsihoz már kicsit döcögősebb volt, Mokka kapott az orrára egy picit a kecskéket őrző villanypásztortól (csak egy csípést), én meg árkon-bokron küzdöttem vissza magamat a kocsihoz.
Otthon jutott eszembe, hogy a kutya szőrét át kéne fésülni. Még jó, mert nem kevesebb, mint 6 kullancsot szedtem le a kutya szőréről. Egyelőre úgy tűnik, hogy benne nincsen, de azt hiszem, egy ideig nem megyünk erdőbe.