Séta, séta és kamaszodunk

A kutyaovinkban van egy olyan gyakorlat, hogy séta,séta, amitől engem a  frász kerülget. Persze az oviban mindenki mellett gyönyörűen jön a  kutyája, de ez sajnos a gyakorlatban nem így működik. Mondjuk nem panaszkodhatok, elég volt egyszer-kétszer rendbe rakni a kamaszodó Mokka fejét, és (az esetek nagy többségében) szép laza a póráz(különösen ha a kutya nincs rajta, ha-ha).
Ezt a kamaszodás dolgot pedig nemrég vettem észre, főként egy-egy nem hallott parancson vagy pórázos hisztin. Úgy döntöttem bekeményítek, elővettem a rosszabbik hangomat, és ha nem feküdt le én bizony lenyomtam kilencszer, hogy magától lefeküdjön a tizedik alkalomra. (Akkor persze nagy dicséret, nagy örülés, és mehetünk tovább).

Ilyen cukin tudok vigyorogni.

A kis tolvajra már elég rászólni kemény hangon, hogy kérem, és kiesik a zokni a szájából...

Kapcsolaterősítőnek meg sokat sétálunk, sokszor póráz nélkül, meg holnaptól elkezdünk klikkerezni (illetve attól kezdve, hogy kiszállítják a klikkerfelszerelésünket), mert nagyon tud és akar is tanulni, csak még nekem kell rávenni magam...elsősorban a séták alatt tanítgatom.

Amit eddig is tud: kérem, gyere, marad, tiéd, ül, fekszik, pacsi,keresd, kúszik (sort of...), kerül (sort of...)És amit még nagyon kéne tudni: fogd, hozd, figyel
Utána jöhetnek a hülye táncolós, ugrálós trükkök:) Ha másnak nem, gazdiagyfárasztásnak.
Még javában zajlik a fogváltás is, találtam már véres foltot a rágókán, sőt, az egyik gyengédebb huzavonában kijött egy hátsó tejfog is.

Nagy hír még, hogy lent voltunk Makón. Az utat végigaludta, és szerencsére nem volt olyan bugyirohasztó (pardon) meleg, mint amire számítottunk. Az első éjszaka nagyon nem értette, hogy hol vagyunk, és mit csinálunk, de jó dolga volt, sok új inger érte, és ez egy sikeres előkészülés volt majd a hosszabb, balatoni nyaralásra. Ott is példásan ballagott előttünk, néha megállt és hátrafordult, hogy megvagyunk-e még, és gyönyörűen jött vissza hívásra.



Apropó hívás, ezt akarom most borzasztóan megtanulni:


Egyrészt mert 'cool',  másrészt ezt még ő is meghallja.

Kullancsmizéria

És volt benne kullancs...
Nincs nehezebb feladat, mint egy izgő-mozgó 4,5 hónapos kutyából kiszedni hidegvérrel egy ilyen dögöt, anélkül, hogy laposra nyomnánk (...megtörtént).
Na, megvolt a hisztéria, hogy ez a kullancs biztos fertőzött volt. Először is rá egy Frontline, majd állatorvos feltárcsáz, és még aznap megkapta a Lyme elleni oltást (egy pukli hirdeti ma a helyét). A babézia elleni oltást nem javasolták, így azt (még) nem kapja meg.
Ha már ott voltunk, kértünk még egy repellens nyakörvet is, egy Forestot kaptunk, ami a Frontline-hoz képest 3 nap múlva került fel a kutyára.
Úgy okoskodtam ezzel a kombinációval, hogy van egy kontakt szer (Frontline), ami az első védővonalon(Foresto) átjutókat pusztítja el. Doki szerint nem lesz baj belőle.
Na hogy bevédtem a kutyát, vettem még egy kullancskiszedő kanalat, ha mégis túlélné egy alattomos dög a kettős védelmet.

Sajnos tegnap használatba is kellett venni, ugyanis a kutyába kettős védelem mellett is volt egy kullancs, igaz, döglötten, amit gondolom a Frontline-nak köszönhetünk. Szerencsére ezt már a párom vállalta, hogy kiszedi, és ki is jött a kanállal egyben, sértetlenül. Már azon is a gondolkodtam, hogy az elég gyanús és elég drága, vakkantón is kapható mágnesesakármicsodás csodabilétát is megveszem.
Erről van szó: http://www.vakkanto.hu/webaruhaz/kutya/kullancs-bolha-elleni-vedelem/nyakorvek/22757-catandogs-medal.html

Ezekután megfogadtam, hogy nem megyünk erdőbe/mezőre a közel jövőben. Az elhatározásom egészen tegnapig tartott... néha kevesebb időm van a  kutyára (vizsgaidőszak), a kertben meg nincs mindig kedve játszani, így gondoltam keresünk egy nagy területet, ahol szabadon futkározhat. Beültünk a  kocsiba, és mentünk a telefonomon lévő térkép után. Dömörkapura jutottunk, és bár rétet nem találtunk, az út nagy részét a kutya póráz nélkül tette meg(ilyen időben egy lélek sem kirándult szerencsére). Én még ekkora boldogságot talán nem is láttam rajta... Gyönyörűen bevárt minket; ha szóltam, 10-ből 9-szer jött azonnal(sajnos volt, hogy nagyon belefeledkezett valamibe, és akkor se kép, se hang), és egyáltalán...jól viselkedett! :)
 Összesen 1 órát sétáltunk póráz nélkül, de a kutya bírta. Itt most nem törődtem az aranyszabállyal (neki 25 percet lehetne sétálni öt hónaposan), mert nem erőltetett, pórázos sétáról volt szó, hanem maga választotta meg a tempóját.
Az biztos, hogy kirándulni még így fogunk menni. Az esti átfésülés csak egy kullancsot hozott ki a  kutyából, még nem befúrva, és egyelőre úgy tűnik, hogy nincs több benne.
Azért persze folyamatosan figyelem, hátha meglátom rajta a babézia előjeleit.

Így összegezve Mokka gyönyörűen közlekedik-póráz nélkül. Sajnos a pórázzal már nem így van, amit egyszer megtanult, azt most újratanuljuk. Jelzőlámpás és fordulgatós módszerrel, de néha az sem érdekli, és fojtaná meg magát a nagy sietségben...
De szorgalmasan gyakorlunk, és hiszem, hogy lesz ez még jobb is. :) 

Itt van pár tegnap készült kép:

Na jöttök már??

Milyen jó kis rejtőszínek...

A kajáért egyefene leülök.