Bejelentkezünk!

Mokifiúval már régen nem jelentkeztünk.
Egyrészt felőrölt engem a  két egyetem és a rengeteg külön program, másrészt  úgy éreztem, belejöttem a kutyázásba, és az élet a maga kis megszokott gödrében haladt tovább. Eddig.

Ma már csak egy szakom van, és kicsivel több időm, Mokka pedig 1 éves, 1 hónapos nagyfiú.
Közben megtaláltuk a kutyaiskolánkat, az angyalföldi Alfát, ahol sikeresen le is tette az alapfokú engedelmességi vizsgát. Nem mondom, a vizsgán jól megszívatott :D A tökéletesen engedelmeskedő kiskutya egyedül a vizsgán talált érdekesebbnek nálam nos...mindent.
Nem baj, elvégeztük. Az államvizsgám miatti kényszerpihenőben új suli után néztem, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Nem mondom, nem volt gondom az Alfával, csupán annyi volt a bibi, hogy a klubélete nem volt elég aktív.
Sajnos-nem sajnos az a tendencia, hogy klubozni csak ott tudsz, ahol végezted a tanfolyamot, és végzettségfüggetlen agility lehetőséget pl. közel lehetetlen találni. (Kivétel ez alól pl. a pomázi a-z kutyasuli)
Megértem, hogy sok iskola a külsősöket okkal zárja ki, de az már igazán érthetetlen, hogy miért nem engednek nagyobb átjárást iskolák között, és miért köteleznek pl. az alaptanfolyam újbóli elvégzésére, hiszen a vizsgarendszer adott (K99!) Legalább néznék meg azt a nyomorult kutyát, hogy mit tud...


Tanulmányainkat tehát máshol folytatjuk, hogy megint alapszintről vagy haladó csoportban az Mokka meg az én bemutatómon múlik és az iskolát vezető hölgyön, egyelőre nem nevezném meg semelyiküket, ezen a hétvégén minden eldől. Már ha Mokka bemutatókész állapotban lesz és hajlandó együttműködni...

Ugyanis pénteken megtörtént az ivartalanítás, a kutyákkal egyre dominánsabban fellépő kisvakarcsot úgy ítéltem ideje megfosztani a golyóitól, ami remélhetőleg mindkettőnk életét megkönnyíti. Az ivarérés két hét alatt 180 fokos fordulatot okozott benne, aminek hatására lepisilt (!) két embert, belekötött kutyákba, alig lehetett kiszedni szuka kutyák fenekéből, vicsorgott pórázon, bevágta az alkalmi süketet, lepisilt egy szobanövényt... nos a szankcióknak hála jó úton haladunk. Ivartalanításig hosszú pórázon közlekedtünk, a domináns fellépést tiltottam, a lepisiléseket megtoroltam, pórázos séta alkalmával meg mindig kapott feladatot. Ez még nem befejezett munka, és még nem bízok 100%-osan a kutyában, hátra van még egy-két teszt kutyatársaságban, idegen pórázos kutyával, és idegen környezetben engedelmesség.
Ha ezeken átmegy, újra elkezdek benne bízni (de azért fél szemem rajta tartom!).

Figyelni már csak azért se árt, mert ez az okos kis dög bizony szépen átvert... az első két nap valószínűleg tényleg sokként érte, így bent töltötte az éjszakát és a nappalokat is a séta kivételével a lakásban. Sokat aludt, keveset mozgott, és naaagy naagy boci szemekkel bámult.
A következő napokban nem hogy javult volna az állapota, még szerencsétlenebbnek tűnt. Természetesen sajnálva volt rendesen, a "gyere" inkább úgy hangzott, hogy "gyere édes drága pici szentem, jajj látom, hogy fáj, jól van semmi baj, na gyere macika, tessék itt egy kis tápi". Persze ez az átok rossz kölyök simán kihasználta a helyzetet, viszont a mai napon, közel 5 nappal a műtét után már elkezdtem gyanakodni, majd rajta is kaptam, hogy a kaja után vetődik, és rájöttem, hogy ennek a kutyának (egy kis viszketésen kívül), már az égvilágon semmi baja nincs... átvert a kis hülye, kihasználta gyenge pillanatainkat, és vasárnaptól kezdve nagy bociszemekkel, lassú, görnyedt léptekkel bűvölt minket, miközben elengedve vígan ügetett a nyomomba...
na ezután sem fogom lebecsülni az értelmi képességeit!
Miután ezt is jól megtanultam, bosszúból kapott egy tölcsért a fejére (gyönyörűséges kutyaruháját minden pisiltetés ellenére csakazértis összepisilte naponta), hogy ne piszkálja a sebet.
Látod Mokkafiú, mégis én nevetek a végén!

Ezzel az HBO-t is befogom!