Haladunk (?!)

Két poszttal előbb említettem, hogy a haladó tanfolyamon való részvételt vizsgához kötötték. Jelentem, ez megtörtént, először csak megnéztek minket, majd másnap le is vizsgáztattak minket újra az alaptanfolyam tananyagából. A kutya megint jól teljesített, bár látszott, hogy unja az egészet:) 

Technikai hibák miatt csak 93%-os lett a vizsgánk, amit nem tartok rossz eredménynek, hiszen nem volt benne szinte semmi előzetes felkészülés. Az, hogy elfelejtettem megkérdezni a vizsga előtt, hogy hányat kell kilépni a kutya mellől (ki emlékszik már rá??) az én hibám, ugyancsak a ferde ültetés és fektetés. Na de ez az eredményt elfogadhatónak tartották a váci kutyaiskolában, így tegnap voltunk először haladó tanfolyamon. 

Kicsit felment bennem a pumpa, mert bár a szakértelmüket nem kérdőjelezem meg, túlzásnak tartottam, amit Mokkával csináltak. Mostanában morgolódik, ha egy kutya úgy közeledik hozzá, ahogy az neki nem tetszik. Én tudom, mert ismerem, hogy emögött semmi nincs, még egy odakapás se születik belőle. Na de a tanfolyam vezetői úgy gondolták, hogy...hát fene se tudja mit gondoltak, így meghajtották egy köves palackkal. 

Aminek az eredménye az lett, hogy a két órás foglalkozás felét a lábamnál töltötte, és el nem mozdult volna mellőlem, a másik felét meg a  kerítésnél, jó messzire a segítőktől és az oktatóktól. Ugyanis ők nem tudhatták, hogy egy érzékeny, bizonytalan kutyáról van szó, aki nehezen oldódik, és főként kutyás társaságba nehezen illeszkedik be.

Nem akarom felvenni a jósnő szerepét, és idejekorán leírni őket, de jelenleg nem látom, hogy hogyan fog egyáltalán újraközeledni a többi kutyához, vagy jól érezni magát az elkövetkező 7 hétben.

Egy terelőkutya máshogy játszik...ő terel, fut a többi kutya után, ugatja őket, vagy teljes testtel játszik. Ezt a kutyák helyén kezelik, és nincs is belőle baj. Azzal, hogy elvesszük tőle a játékformát, amit ismer, a többi kutyához való kötődési kísérleteit is megnyirbáljuk, és belerakunk az emberekkel és a hellyel kapcsolatban egy szorongást. 

Ha a gazdi tudja irányítani a kutyáját, vagy le tudja állítani, szerintem felesleges az ilyen viselkedés csíráit ilyen keményen elfojtani. Értem én, hogy meg akarnak előzni konfliktusokat, de a kutyák sem robotok, vannak játszmák, amiket le kell játszani... inkább azt kéne megtanítani, hogy mi az a pont, amikor közbe KELL avatkozni, nem pedig leszabályozni a kutyát, és teljesen megfosztani a kapcsolódási pontjaitól.

Ettől eltekintve szimpatikus, amit ott csinálnak, sokkal kevésbé tenyérbemászó a stílus, mint más helyen, elkezdtük a klikkeres formálást tanulni. A kiadott házi feladatot tegnapról, mára 5 perc alatt teljesítettük, szóval ezen a héten inkább az alapokat szeretném gyakoroltatni Mokkával.

 Például a lefekvés valami hihetetlenül lustán történik, főként, ha parancsnak és nem mondjuk feladatnak veszi. Ráadásul engem is idegesít ez a sok ismétlés, amit gondolom ő könnyen átvesz. Ennek az eredménye, hogy égően lassan reagál, szépen, kényelmesen fekszik le, ha a pályán hívom, tudja, hogy nem gondolom komolyan (nem fogok ott mindenki előtt ráordítani, pedig megérdemelné a kis szemét), ezért lassabban jön...és egyéb finomságok. Megpróbálom ezen a héten felturbózni magam számára is az alapgyakorlatokat, hogy izgibb legyen és a kutya (is) szívesebben csinálja.

Házi feladat:

1. Formálás alapjait átvenni, bólya érintése orral: Teljesítve
2. Becsapni magam és a kutyát, hogy a monoton munka is lehet izgi.
3. Lenyugodni és bízni a szakemberekben....