Szépség

Ahogy korábban ígértem saját tapasztalatokat osztok meg, hogy szerintem mire érdemes költeni, és mi csak pénzkidobás ha kutyás boltban (ebből is a Fressnapfban) járunk.Én szeretem elkényeztetni ezt a kis dögöt, tehát amit látok, és nem tartok abszolút marhaságnak, azt megveszem neki kipróbálásra. Pár nagyon jól sült el (pl. rágókák tekintetében szinte mindig teli találat), a többi nem annyira. Itt egy lista az általam kipróbált jó és rossz dolgokról, a teljesség igénye nélkül.

Négy dolog, amit jobb otthagyni

1) Pawcare
Mivel Mokkát kinti-benti kutyának szántuk ideális megoldásnak tűnt ez a mancsápoló- és tisztítónak beharangozott készítmény, és főleg szimpatikus volt, ahogy a képen a kutya okosan beletrappol, szinte lábat töröl mielőtt belép a házba. Meg is vettük, ugyan a közel 3000 Ft-ot kicsit sokalltam érte, bár rá volt írva, hogy kb 100 használatra elegendő, mondom ok, így még belefér. Az elején (első 10 használat) minden rendben ment, nem használtuk, amikor trutyis volt a kutya lába, csak a port szedtük le vele. Kicsit érdekes volt a gumi (inkább műtakony...) textúrája, meg a kutya se volt oda érte. A következő tíz használat során a pawcare olyan mértékben elszíneződött, hogy akár cserélhető is lett volna, szépen beleragadt a kutya szőrébe, aki próbálta leszedni magáról a zöld trutyit, és leginkább semmi koszt nem vitt le. Mondanom sem kell, hogy azóta  sem töltöttük utána. Megfelelően használtuk, nem túl koszos vagy nedves kutyalábon, mégis hamar használhatatlanná vált, és maga az anyag is megváltozott.

2) Pee post
Hogy a kutya könnyebben egy helyre szokjon, és ne ölje ki maga körül a füvet, beszereztünk egy olyan csodaferomonos leszúrható alkalmatosságot, ami állítólag egy kis rásegítéssel odaszoktatja majd a kutyát, és a kutya csak egy helyre fog üríteni.
A pee post nevének megfelelően átható pisiszagot árasztott, mindamellett, hogy a kutya mindenhova pisilt és kakilt, csak épp a közelében nem. Hiába dicsértük volna a mellékelt utasítás szerint, direkt kerülte a helyet. Végül (és erre nem kellett sokat várni) amikor az átható pisiszag megszűnt a pee post körül, Mokka átminősítette apportfának. Mivel gyenge műanyag az anyaga, rövid élete volt nálunk, ezért a rossz minőségű játékért is körülbelül 3000 Ft-ot fizettünk.

3) Trixie autóhuzat kutyáknak
A képen látható huzat túl szép, hogy igaz legyen (ugyan nem Trixie márkájú, de az általunk beszerzetthez nagyon hasonlít), mert még épen van. Az eredeti elképzelés szerint a kutya nem szőröz össze-vissza mindent, és egy hirtelen fékezésnél nagyobb biztonságban van, nem röpül előre. A huzat amúgy jó anyagból készült, de a csatokat tartó sokkal vékonyabb anyag nálunk 1 hetet bírta, ugyanis 1 hét alatt a kutya egyszer ráállt a csatokhoz közeli részre, és úgy szakadt szét az egész, ahogy van. Az anyag szerintem kifogástalan, de a kivitelezés elég gyenge, főleg 20 000 Ft-ért. A még meglévő anyagot megtartottam, hogy egy profi varrónő újra védőhuzatot szerkesszen belőle.

4) Dog rocks

Na ez akkora humbug, hogy még én sem vettem be, nem is én szereztem be, így fogalmam sincs róla, hogy mennyit kóstál, de valószínűleg túl sokat. Tulajdonképpen ezek olyan vulkáni kövek, amiket, ha beleteszel a kutya vizébe, a vizelete kevésbé árt a gyepnek. Hát ha tudtam volna, hogy ezért pénzt lehet kérni, hoztam volna ingyé' egy sziklát Izlandról. Hatásosnak nem nevezném,a  gyepünk ugyanolyan, mint azelőtt volt, pedig a vizet az előírtaknak megfelelően utántöltjük, és ritkábban cseréljük.
 


Folyt. köv.

Fél év

Éssss igen, lassan 6 hónaposak vagyunk:)) Jajj már csak egy hónap és mehetünk kutyaiskolába, amit már nagyon nagyon várok. Bevallom nagyon untam már az ovis foglalkozásokat, ezért jártunk két különböző oviba is. Még vacillálok két iskola között: A Népszigeti Tükör suli és az Angyalföldi Alfa kutyasuli a két versenyző. Már meséltem korábban a Népszigeti kutyaovival való tapasztalataimról, amik nem voltak éppen jónak mondhatóak, mert emberileg nem passzolok ahhoz a légkörhöz. Ettől függetlenül el fogunk menni egy próbafoglalkozásra (ha van rá lehetőség), hogy belekukkantsak mit is nyújtanak alapszinten. Az Alfáról pedig csupa jó dolgokat hallottam, illetve, hogy a két iskola módszere elég hasonló, aminek örülök. Mindenképpen a pozitív megerősítésen alapuló, pórázmentes oktatáshoz ragaszkodok-csak közben én is érezzem magam nyugodtnak és ne nyíljon ki a bicska a zsebemben a hangnemtől.

Amikor épp nem kutyaoviban járunk, sétálunk egy nagyot a falkával.
Ugye az árvíz miatt (amit mi szerencsésen átvészeltünk Makón) elmaradtak a kutyaovis foglalkozások, sőt, még az azt követő foglalkozások is, így már egy jó ideje nem voltunk foglalkozáson, ráadásul a kánikula miatt, egy kicsit a napirendet is meg kellett változtatni. Az első igazán meleg napon mentünk el először este, fél kilenckor, sétálni. Teljesen véletlenül itt beleszaladtam egy vizslás gazdiba, akivel együtt sétáltunk még a patakparton és beszélgettünk a kutyákról. Mokka végig szabadon volt, szerencsére a kisgyerekek szüleikkel együtt már hazamentek, csak néha a bringások elöl kellett elkapni a kutyát, hogy ne legyen belőle matrica az aszfalton.
Ahogy sétálgattunk, észrevettem kb 5 másik embert, akik állnak és beszélgetnek, és körülöttük rohangálnak a kutyák. Meg is jegyeztem, hogy milyen jó kis csődület...mint kiderült, egyáltalán nem véletlenül, ezek a kutyások évek óta találkoznak a patakparton, minden nap, este 8 óra tájban.
Na elhatároztam, hogy ez kell nekem, és így Mokkával már párszor voltunk "a falkával" sétálni.
Merőben új tapasztalat ez nekem, és nagyon jólesik, egy hétig folyamatosan ott voltunk az esti sétánál, mostantól azonban ritkítani szeretném ezeket az alkalmakat (egyrészt, hogy ne legyen nagyon egyhangú), és inkább új helyeket felfedezni. A behívhatóság terén sokat fejlődtünk, de azért még nagyon messze vagyunk a tökéletestől. Egy-egy kutyahaverba annyira belefeledkezik, hogy se lát, se hall...
Na de amúgy csupa szépet tudok róla elmondani.
Az esti séta miatt az etetését is át kellett variálni, így most csak kétszer; reggel hatkor és este hét helyett kilenckor kap enni. Hogy kibírja a változást olyan 6-7 körül szoktam tartani egy kis tréninget, ugye már teljes klikkerfelszereléssel rendelkezem.
Sajnos Vámosi Nagy Nóra könyvét nem sikerült azóta sem megszerezni, ma találtam csak egy klikkeres képzéssel kapcsolatos könyvet online, a Lábhoz parancsot meg youtube-os videó alapján tanítom neki. Kézjelre már egészen szépen bejön, megkerül és leül a jobb oldalamon (én jobb oldalon vezetem a kutyát, ezt a kutyasuliban is már tudják), hamarosan bevezetem a lábhoz szót is.

Ha a lábhoz szót nem is, de a hagyd! parancs már azonnal ment a kis vendégkutyánknak is, akit három napra kaptam kölcsönbe bátyáméktól. A blog elején még van egy sorozat a Müzlivel való első találkozásról, azzal összehasonlítva látható, hogy mekkorát nőtt ez a  kutya...(Már 17 kiló!! És nem, az orvos szerint sem kövér csupán eléggé stramm felépítésű).
Ez a hosszú hétvége ráébresztett arra, hogy egy kutya bőven elég. Bár tüneményesek voltak együtt, mind a kettőnek hiányzott az emberi foglalkozás, viszont a dupla igényeket már én nem bírtam emberileg. Meleg volt ráadásul, a kutyák (főleg Müzli) eléggé irritábilis, így összeveszések is voltak Mokkával. A végén viszont az én kis őzikém összegyűjtötte a bátorságát, és lenyomta (konkrétan a nyakánál fogva) a Müzlit. Persze azonnal ott teremtem, és letiltottam, de ez több másik jellel együtt jó figyelmeztetés a kamaszkor beköszöntére. Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára végleg megváltoznak az erőviszonyok a két kutya közt...

Igazából már régen megírtam ezt a posztot, csak a képek hiányoztak:) Van még bőven újdonság, de hátha nem csak az én ismerőseim és Mokka csodálói (remélem vannak:D) olvassák a blogot, így a következő bejegyzést kezdő és gyakorló gazdiknak szánom, ami a Fressnapfban kapható, sokszor hatástalan és drága termékekről fog szólni.
(Csak arról, amit mi is beszereztünk). Persze lesz egy ellenbejegyzés is, amik meg a legjobb, általunk is szeretett, sokszor filléres kutyás cuccuknak fog szólni.