Fél év

Éssss igen, lassan 6 hónaposak vagyunk:)) Jajj már csak egy hónap és mehetünk kutyaiskolába, amit már nagyon nagyon várok. Bevallom nagyon untam már az ovis foglalkozásokat, ezért jártunk két különböző oviba is. Még vacillálok két iskola között: A Népszigeti Tükör suli és az Angyalföldi Alfa kutyasuli a két versenyző. Már meséltem korábban a Népszigeti kutyaovival való tapasztalataimról, amik nem voltak éppen jónak mondhatóak, mert emberileg nem passzolok ahhoz a légkörhöz. Ettől függetlenül el fogunk menni egy próbafoglalkozásra (ha van rá lehetőség), hogy belekukkantsak mit is nyújtanak alapszinten. Az Alfáról pedig csupa jó dolgokat hallottam, illetve, hogy a két iskola módszere elég hasonló, aminek örülök. Mindenképpen a pozitív megerősítésen alapuló, pórázmentes oktatáshoz ragaszkodok-csak közben én is érezzem magam nyugodtnak és ne nyíljon ki a bicska a zsebemben a hangnemtől.

Amikor épp nem kutyaoviban járunk, sétálunk egy nagyot a falkával.
Ugye az árvíz miatt (amit mi szerencsésen átvészeltünk Makón) elmaradtak a kutyaovis foglalkozások, sőt, még az azt követő foglalkozások is, így már egy jó ideje nem voltunk foglalkozáson, ráadásul a kánikula miatt, egy kicsit a napirendet is meg kellett változtatni. Az első igazán meleg napon mentünk el először este, fél kilenckor, sétálni. Teljesen véletlenül itt beleszaladtam egy vizslás gazdiba, akivel együtt sétáltunk még a patakparton és beszélgettünk a kutyákról. Mokka végig szabadon volt, szerencsére a kisgyerekek szüleikkel együtt már hazamentek, csak néha a bringások elöl kellett elkapni a kutyát, hogy ne legyen belőle matrica az aszfalton.
Ahogy sétálgattunk, észrevettem kb 5 másik embert, akik állnak és beszélgetnek, és körülöttük rohangálnak a kutyák. Meg is jegyeztem, hogy milyen jó kis csődület...mint kiderült, egyáltalán nem véletlenül, ezek a kutyások évek óta találkoznak a patakparton, minden nap, este 8 óra tájban.
Na elhatároztam, hogy ez kell nekem, és így Mokkával már párszor voltunk "a falkával" sétálni.
Merőben új tapasztalat ez nekem, és nagyon jólesik, egy hétig folyamatosan ott voltunk az esti sétánál, mostantól azonban ritkítani szeretném ezeket az alkalmakat (egyrészt, hogy ne legyen nagyon egyhangú), és inkább új helyeket felfedezni. A behívhatóság terén sokat fejlődtünk, de azért még nagyon messze vagyunk a tökéletestől. Egy-egy kutyahaverba annyira belefeledkezik, hogy se lát, se hall...
Na de amúgy csupa szépet tudok róla elmondani.
Az esti séta miatt az etetését is át kellett variálni, így most csak kétszer; reggel hatkor és este hét helyett kilenckor kap enni. Hogy kibírja a változást olyan 6-7 körül szoktam tartani egy kis tréninget, ugye már teljes klikkerfelszereléssel rendelkezem.
Sajnos Vámosi Nagy Nóra könyvét nem sikerült azóta sem megszerezni, ma találtam csak egy klikkeres képzéssel kapcsolatos könyvet online, a Lábhoz parancsot meg youtube-os videó alapján tanítom neki. Kézjelre már egészen szépen bejön, megkerül és leül a jobb oldalamon (én jobb oldalon vezetem a kutyát, ezt a kutyasuliban is már tudják), hamarosan bevezetem a lábhoz szót is.

Ha a lábhoz szót nem is, de a hagyd! parancs már azonnal ment a kis vendégkutyánknak is, akit három napra kaptam kölcsönbe bátyáméktól. A blog elején még van egy sorozat a Müzlivel való első találkozásról, azzal összehasonlítva látható, hogy mekkorát nőtt ez a  kutya...(Már 17 kiló!! És nem, az orvos szerint sem kövér csupán eléggé stramm felépítésű).
Ez a hosszú hétvége ráébresztett arra, hogy egy kutya bőven elég. Bár tüneményesek voltak együtt, mind a kettőnek hiányzott az emberi foglalkozás, viszont a dupla igényeket már én nem bírtam emberileg. Meleg volt ráadásul, a kutyák (főleg Müzli) eléggé irritábilis, így összeveszések is voltak Mokkával. A végén viszont az én kis őzikém összegyűjtötte a bátorságát, és lenyomta (konkrétan a nyakánál fogva) a Müzlit. Persze azonnal ott teremtem, és letiltottam, de ez több másik jellel együtt jó figyelmeztetés a kamaszkor beköszöntére. Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára végleg megváltoznak az erőviszonyok a két kutya közt...

Igazából már régen megírtam ezt a posztot, csak a képek hiányoztak:) Van még bőven újdonság, de hátha nem csak az én ismerőseim és Mokka csodálói (remélem vannak:D) olvassák a blogot, így a következő bejegyzést kezdő és gyakorló gazdiknak szánom, ami a Fressnapfban kapható, sokszor hatástalan és drága termékekről fog szólni.
(Csak arról, amit mi is beszereztünk). Persze lesz egy ellenbejegyzés is, amik meg a legjobb, általunk is szeretett, sokszor filléres kutyás cuccuknak fog szólni.