Haladunk (?!)

Két poszttal előbb említettem, hogy a haladó tanfolyamon való részvételt vizsgához kötötték. Jelentem, ez megtörtént, először csak megnéztek minket, majd másnap le is vizsgáztattak minket újra az alaptanfolyam tananyagából. A kutya megint jól teljesített, bár látszott, hogy unja az egészet:) 

Technikai hibák miatt csak 93%-os lett a vizsgánk, amit nem tartok rossz eredménynek, hiszen nem volt benne szinte semmi előzetes felkészülés. Az, hogy elfelejtettem megkérdezni a vizsga előtt, hogy hányat kell kilépni a kutya mellől (ki emlékszik már rá??) az én hibám, ugyancsak a ferde ültetés és fektetés. Na de ez az eredményt elfogadhatónak tartották a váci kutyaiskolában, így tegnap voltunk először haladó tanfolyamon. 

Kicsit felment bennem a pumpa, mert bár a szakértelmüket nem kérdőjelezem meg, túlzásnak tartottam, amit Mokkával csináltak. Mostanában morgolódik, ha egy kutya úgy közeledik hozzá, ahogy az neki nem tetszik. Én tudom, mert ismerem, hogy emögött semmi nincs, még egy odakapás se születik belőle. Na de a tanfolyam vezetői úgy gondolták, hogy...hát fene se tudja mit gondoltak, így meghajtották egy köves palackkal. 

Aminek az eredménye az lett, hogy a két órás foglalkozás felét a lábamnál töltötte, és el nem mozdult volna mellőlem, a másik felét meg a  kerítésnél, jó messzire a segítőktől és az oktatóktól. Ugyanis ők nem tudhatták, hogy egy érzékeny, bizonytalan kutyáról van szó, aki nehezen oldódik, és főként kutyás társaságba nehezen illeszkedik be.

Nem akarom felvenni a jósnő szerepét, és idejekorán leírni őket, de jelenleg nem látom, hogy hogyan fog egyáltalán újraközeledni a többi kutyához, vagy jól érezni magát az elkövetkező 7 hétben.

Egy terelőkutya máshogy játszik...ő terel, fut a többi kutya után, ugatja őket, vagy teljes testtel játszik. Ezt a kutyák helyén kezelik, és nincs is belőle baj. Azzal, hogy elvesszük tőle a játékformát, amit ismer, a többi kutyához való kötődési kísérleteit is megnyirbáljuk, és belerakunk az emberekkel és a hellyel kapcsolatban egy szorongást. 

Ha a gazdi tudja irányítani a kutyáját, vagy le tudja állítani, szerintem felesleges az ilyen viselkedés csíráit ilyen keményen elfojtani. Értem én, hogy meg akarnak előzni konfliktusokat, de a kutyák sem robotok, vannak játszmák, amiket le kell játszani... inkább azt kéne megtanítani, hogy mi az a pont, amikor közbe KELL avatkozni, nem pedig leszabályozni a kutyát, és teljesen megfosztani a kapcsolódási pontjaitól.

Ettől eltekintve szimpatikus, amit ott csinálnak, sokkal kevésbé tenyérbemászó a stílus, mint más helyen, elkezdtük a klikkeres formálást tanulni. A kiadott házi feladatot tegnapról, mára 5 perc alatt teljesítettük, szóval ezen a héten inkább az alapokat szeretném gyakoroltatni Mokkával.

 Például a lefekvés valami hihetetlenül lustán történik, főként, ha parancsnak és nem mondjuk feladatnak veszi. Ráadásul engem is idegesít ez a sok ismétlés, amit gondolom ő könnyen átvesz. Ennek az eredménye, hogy égően lassan reagál, szépen, kényelmesen fekszik le, ha a pályán hívom, tudja, hogy nem gondolom komolyan (nem fogok ott mindenki előtt ráordítani, pedig megérdemelné a kis szemét), ezért lassabban jön...és egyéb finomságok. Megpróbálom ezen a héten felturbózni magam számára is az alapgyakorlatokat, hogy izgibb legyen és a kutya (is) szívesebben csinálja.

Házi feladat:

1. Formálás alapjait átvenni, bólya érintése orral: Teljesítve
2. Becsapni magam és a kutyát, hogy a monoton munka is lehet izgi.
3. Lenyugodni és bízni a szakemberekben....

Bár nem hiszem, hogy egy darab ausztrál juhász kutyámmal óriási tapasztalatom lenne a fajtában, viszont azt elmondhatom, hogy az aussiek-ról szóló általános jellemzések a mi esetünkben mennyire igazak, talán támpontot adnak benne, hogy miért NE válasszuk ezt a fajtát. És ha minden meggyőzés kudarcba fullad, akkor a gazdijelölt kiállta a próbát:)

Én legmegbízhatóbbnak  az alábbi leírást tartom (angol nyelvű), mely az általam innen-onnan összekapirgált információkat egyesíti: http://www.k9station.com/articles/raisinganaussie.htm

Mivel a cikk is az amerikai standard leírásból indul ki, én is ezt teszem:  
"The Australian Shepherd is intelligent, primarily a working dog of strong herding and guardian instincts. He is an exceptional companion. He is versatile and easily trained, performing his assigned tasks with great style and enthusiasm. He is reserved with strangers but does not exhibit shyness. Although an aggressive, authoritative worker, viciousness toward people or animals is intolerable."

Ezen cikk és saját tapasztalat alapján összeszedtem pár dolgot, ami Mokkára mint ausztrál juhászra jellemző (vagy nem):


1) Intelligens
Igen, igen és igen. Ez a kutya borzasztóan okos. Sokan a kutya színének dicsérete után, belenéznek a szemébe és megjegyzik, hogy látszik, hogy borzasztóan okos a kutya. Nagyon jó felfogású, és nagyon kooperatív. Olvas az emberben, én is meglepődök, amikor egy hosszan megfogalmazott de nem elvárt kérést teljesít (például egy mondatból kihall egy ismerős szót és annak megfelelően cselekszik). Problémamegoldása az legelső este megmutatkozott, amikor egy este csupán ötször kellett visszatenni a szabadulni vágyó kiskutyát. A manipulációs, átverős képességeiről meg nem kell mesélni, az előző posztban is volt róla szó, hogy milyen ügyesen játszotta meg a beteget a kényeztetés érdekében. Az Csend! parancs megtanítására állítólag legjobb a kutyát megtanítani parancsra ugatni, majd ugatásra késztetni, majd az elhallgatást jutalmazni. Nos nálunk nem működött, mert ahogy rájött a csízióra, direkt elkezdett ugatni, hogy az elhallgatásért jutalom legyen...

2) Erős terelési  és őrzési ösztön
Kiskorától kezdve terelte a kutyákat, ha van egy nagyobb kutyatársaság máig ez a legnagyobb szórakozása. A területet ugatással őrzi, de nem ugat feleslegesen, csak a kerítést megközelítőket jelzi. Ez az ösztön mostanában felerősödött, egy-két "gyanús" idegent is megugat séta alkalmával (amiről leállítható). Mindenesetre nem érdemes hozzánk hívatlanul beállítani.

 3) Idegenekkel tartózkodó, óvatos
Teljesen igaz. És nagyon megválogatja kit szeret és kit nem. Nem mindenki kutyája, az emberek felének max egy simogatást enged, majd tüntetőleg elfordul, elmegy. Akit szeret, azért viszont odavan, jellemzően családtagok, barátok, és akiket kiválaszt:)

4) Nem mutat félénkséget
Ezt cáfolnám. Valóban inkább óvatos, mint félénk, de vannak félelmi időszakok, amikor érzékenyebb volt Mokka is, sajnos egy ilyen időszakban volt egy rosszabb kutyás élményünk, így a nagyobb (howavart méret) kutyáktól tart. Hozzám passzol az érzékeny-óvatos kutyám, de én mások helyében nagyon odafigyelnék a kiskutya kiválasztásánál.

5) Agresszív és autoratív "munkaerő"
Tankként megy előre, simán elsodor másokat, ha feladat van. Mokkát én egészen eddig szubmisszívnek hittem, hiszen gondunk sosem volt kutyával. Valójában Mokka mindig is domináns viszont asszertív viselkedésű volt. Inkább kifordult a kellemetlen szituációból, vagy jelzett nekem, hogy elég volt neki. Most az ivarosodás során előjött egy kis pózolás, magamutogatás, nem hagyja magát lemorogni. Nem mondom, hogy bánom a változást. A helyes külseje, a szőrös pufisága sokakat megtéveszt, de ez valójában egy kemény kutya, nem egy plüssmackó.

+ Haspók
Bár nem a standard része, de több embertől is hallottam és magam is tapasztaltam, hogy borzasztóan kaja motivált:) Ami jó, mert könnyű dolgoztatni, viszont a felevés tiltását nem könnyíti meg.

+ Nem hiperaktív
Bár a mozgásigénye nagy, simán tud tartalékolni. Ha 2-3 napig nem jutunk ki sétálni (egyetemista vagyok ugye...), akkor maximum kicsit nyafis, több passzív időt akar együtt tölteni, többet igényli a játékot, és persze a szellemi lefárasztást, DE nem szed szét semmit, és általában nincs rá panasz. Bár 4-5 óra kirándulás meg se kottyan neki, nem várja el ezt a szintű mozgatást a mindennapokban. Mondjuk Mokka amúgy is egy nyugis kutya, aki ha dolog van, csak akkor pörög. Én 1-1,5 órákat szoktam vele sétálni, labdázással, kutyázással, úszással kombinálva. Ha éppen akarunk, akkor gyakorlunk klikkerrel, bár amilyen gyorsan tanul, nem igazi kihívás, így én unom el :)

És persze a cukisági faktor:)
Farok híján az egész testét és még külön is a seggét rázza, miközben púposítja a hátát, azt, hogy ott van meg egy orrbökéssel jelzi.

Na hát még rengeteg minden férne ide, pl. az úszás szeretete, de erről nincsenek megdönthetetlen infóim, hogy nem csak az én Makifiam szereti:) Aki szeretne még tájékozódni, keresse fel az aussie fórumot, az alábbi címen: http://www.theaustralianshepherd.net/aussieboard/ és olvasgasson szorgosan beszámolókat más aussie gazdáktól.

Bejelentkezünk!

Mokifiúval már régen nem jelentkeztünk.
Egyrészt felőrölt engem a  két egyetem és a rengeteg külön program, másrészt  úgy éreztem, belejöttem a kutyázásba, és az élet a maga kis megszokott gödrében haladt tovább. Eddig.

Ma már csak egy szakom van, és kicsivel több időm, Mokka pedig 1 éves, 1 hónapos nagyfiú.
Közben megtaláltuk a kutyaiskolánkat, az angyalföldi Alfát, ahol sikeresen le is tette az alapfokú engedelmességi vizsgát. Nem mondom, a vizsgán jól megszívatott :D A tökéletesen engedelmeskedő kiskutya egyedül a vizsgán talált érdekesebbnek nálam nos...mindent.
Nem baj, elvégeztük. Az államvizsgám miatti kényszerpihenőben új suli után néztem, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Nem mondom, nem volt gondom az Alfával, csupán annyi volt a bibi, hogy a klubélete nem volt elég aktív.
Sajnos-nem sajnos az a tendencia, hogy klubozni csak ott tudsz, ahol végezted a tanfolyamot, és végzettségfüggetlen agility lehetőséget pl. közel lehetetlen találni. (Kivétel ez alól pl. a pomázi a-z kutyasuli)
Megértem, hogy sok iskola a külsősöket okkal zárja ki, de az már igazán érthetetlen, hogy miért nem engednek nagyobb átjárást iskolák között, és miért köteleznek pl. az alaptanfolyam újbóli elvégzésére, hiszen a vizsgarendszer adott (K99!) Legalább néznék meg azt a nyomorult kutyát, hogy mit tud...


Tanulmányainkat tehát máshol folytatjuk, hogy megint alapszintről vagy haladó csoportban az Mokka meg az én bemutatómon múlik és az iskolát vezető hölgyön, egyelőre nem nevezném meg semelyiküket, ezen a hétvégén minden eldől. Már ha Mokka bemutatókész állapotban lesz és hajlandó együttműködni...

Ugyanis pénteken megtörtént az ivartalanítás, a kutyákkal egyre dominánsabban fellépő kisvakarcsot úgy ítéltem ideje megfosztani a golyóitól, ami remélhetőleg mindkettőnk életét megkönnyíti. Az ivarérés két hét alatt 180 fokos fordulatot okozott benne, aminek hatására lepisilt (!) két embert, belekötött kutyákba, alig lehetett kiszedni szuka kutyák fenekéből, vicsorgott pórázon, bevágta az alkalmi süketet, lepisilt egy szobanövényt... nos a szankcióknak hála jó úton haladunk. Ivartalanításig hosszú pórázon közlekedtünk, a domináns fellépést tiltottam, a lepisiléseket megtoroltam, pórázos séta alkalmával meg mindig kapott feladatot. Ez még nem befejezett munka, és még nem bízok 100%-osan a kutyában, hátra van még egy-két teszt kutyatársaságban, idegen pórázos kutyával, és idegen környezetben engedelmesség.
Ha ezeken átmegy, újra elkezdek benne bízni (de azért fél szemem rajta tartom!).

Figyelni már csak azért se árt, mert ez az okos kis dög bizony szépen átvert... az első két nap valószínűleg tényleg sokként érte, így bent töltötte az éjszakát és a nappalokat is a séta kivételével a lakásban. Sokat aludt, keveset mozgott, és naaagy naagy boci szemekkel bámult.
A következő napokban nem hogy javult volna az állapota, még szerencsétlenebbnek tűnt. Természetesen sajnálva volt rendesen, a "gyere" inkább úgy hangzott, hogy "gyere édes drága pici szentem, jajj látom, hogy fáj, jól van semmi baj, na gyere macika, tessék itt egy kis tápi". Persze ez az átok rossz kölyök simán kihasználta a helyzetet, viszont a mai napon, közel 5 nappal a műtét után már elkezdtem gyanakodni, majd rajta is kaptam, hogy a kaja után vetődik, és rájöttem, hogy ennek a kutyának (egy kis viszketésen kívül), már az égvilágon semmi baja nincs... átvert a kis hülye, kihasználta gyenge pillanatainkat, és vasárnaptól kezdve nagy bociszemekkel, lassú, görnyedt léptekkel bűvölt minket, miközben elengedve vígan ügetett a nyomomba...
na ezután sem fogom lebecsülni az értelmi képességeit!
Miután ezt is jól megtanultam, bosszúból kapott egy tölcsért a fejére (gyönyörűséges kutyaruháját minden pisiltetés ellenére csakazértis összepisilte naponta), hogy ne piszkálja a sebet.
Látod Mokkafiú, mégis én nevetek a végén!

Ezzel az HBO-t is befogom!