Haladunk (?!)

Két poszttal előbb említettem, hogy a haladó tanfolyamon való részvételt vizsgához kötötték. Jelentem, ez megtörtént, először csak megnéztek minket, majd másnap le is vizsgáztattak minket újra az alaptanfolyam tananyagából. A kutya megint jól teljesített, bár látszott, hogy unja az egészet:) 

Technikai hibák miatt csak 93%-os lett a vizsgánk, amit nem tartok rossz eredménynek, hiszen nem volt benne szinte semmi előzetes felkészülés. Az, hogy elfelejtettem megkérdezni a vizsga előtt, hogy hányat kell kilépni a kutya mellől (ki emlékszik már rá??) az én hibám, ugyancsak a ferde ültetés és fektetés. Na de ez az eredményt elfogadhatónak tartották a váci kutyaiskolában, így tegnap voltunk először haladó tanfolyamon. 

Kicsit felment bennem a pumpa, mert bár a szakértelmüket nem kérdőjelezem meg, túlzásnak tartottam, amit Mokkával csináltak. Mostanában morgolódik, ha egy kutya úgy közeledik hozzá, ahogy az neki nem tetszik. Én tudom, mert ismerem, hogy emögött semmi nincs, még egy odakapás se születik belőle. Na de a tanfolyam vezetői úgy gondolták, hogy...hát fene se tudja mit gondoltak, így meghajtották egy köves palackkal. 

Aminek az eredménye az lett, hogy a két órás foglalkozás felét a lábamnál töltötte, és el nem mozdult volna mellőlem, a másik felét meg a  kerítésnél, jó messzire a segítőktől és az oktatóktól. Ugyanis ők nem tudhatták, hogy egy érzékeny, bizonytalan kutyáról van szó, aki nehezen oldódik, és főként kutyás társaságba nehezen illeszkedik be.

Nem akarom felvenni a jósnő szerepét, és idejekorán leírni őket, de jelenleg nem látom, hogy hogyan fog egyáltalán újraközeledni a többi kutyához, vagy jól érezni magát az elkövetkező 7 hétben.

Egy terelőkutya máshogy játszik...ő terel, fut a többi kutya után, ugatja őket, vagy teljes testtel játszik. Ezt a kutyák helyén kezelik, és nincs is belőle baj. Azzal, hogy elvesszük tőle a játékformát, amit ismer, a többi kutyához való kötődési kísérleteit is megnyirbáljuk, és belerakunk az emberekkel és a hellyel kapcsolatban egy szorongást. 

Ha a gazdi tudja irányítani a kutyáját, vagy le tudja állítani, szerintem felesleges az ilyen viselkedés csíráit ilyen keményen elfojtani. Értem én, hogy meg akarnak előzni konfliktusokat, de a kutyák sem robotok, vannak játszmák, amiket le kell játszani... inkább azt kéne megtanítani, hogy mi az a pont, amikor közbe KELL avatkozni, nem pedig leszabályozni a kutyát, és teljesen megfosztani a kapcsolódási pontjaitól.

Ettől eltekintve szimpatikus, amit ott csinálnak, sokkal kevésbé tenyérbemászó a stílus, mint más helyen, elkezdtük a klikkeres formálást tanulni. A kiadott házi feladatot tegnapról, mára 5 perc alatt teljesítettük, szóval ezen a héten inkább az alapokat szeretném gyakoroltatni Mokkával.

 Például a lefekvés valami hihetetlenül lustán történik, főként, ha parancsnak és nem mondjuk feladatnak veszi. Ráadásul engem is idegesít ez a sok ismétlés, amit gondolom ő könnyen átvesz. Ennek az eredménye, hogy égően lassan reagál, szépen, kényelmesen fekszik le, ha a pályán hívom, tudja, hogy nem gondolom komolyan (nem fogok ott mindenki előtt ráordítani, pedig megérdemelné a kis szemét), ezért lassabban jön...és egyéb finomságok. Megpróbálom ezen a héten felturbózni magam számára is az alapgyakorlatokat, hogy izgibb legyen és a kutya (is) szívesebben csinálja.

Házi feladat:

1. Formálás alapjait átvenni, bólya érintése orral: Teljesítve
2. Becsapni magam és a kutyát, hogy a monoton munka is lehet izgi.
3. Lenyugodni és bízni a szakemberekben....

Bár nem hiszem, hogy egy darab ausztrál juhász kutyámmal óriási tapasztalatom lenne a fajtában, viszont azt elmondhatom, hogy az aussiek-ról szóló általános jellemzések a mi esetünkben mennyire igazak, talán támpontot adnak benne, hogy miért NE válasszuk ezt a fajtát. És ha minden meggyőzés kudarcba fullad, akkor a gazdijelölt kiállta a próbát:)

Én legmegbízhatóbbnak  az alábbi leírást tartom (angol nyelvű), mely az általam innen-onnan összekapirgált információkat egyesíti: http://www.k9station.com/articles/raisinganaussie.htm

Mivel a cikk is az amerikai standard leírásból indul ki, én is ezt teszem:  
"The Australian Shepherd is intelligent, primarily a working dog of strong herding and guardian instincts. He is an exceptional companion. He is versatile and easily trained, performing his assigned tasks with great style and enthusiasm. He is reserved with strangers but does not exhibit shyness. Although an aggressive, authoritative worker, viciousness toward people or animals is intolerable."

Ezen cikk és saját tapasztalat alapján összeszedtem pár dolgot, ami Mokkára mint ausztrál juhászra jellemző (vagy nem):


1) Intelligens
Igen, igen és igen. Ez a kutya borzasztóan okos. Sokan a kutya színének dicsérete után, belenéznek a szemébe és megjegyzik, hogy látszik, hogy borzasztóan okos a kutya. Nagyon jó felfogású, és nagyon kooperatív. Olvas az emberben, én is meglepődök, amikor egy hosszan megfogalmazott de nem elvárt kérést teljesít (például egy mondatból kihall egy ismerős szót és annak megfelelően cselekszik). Problémamegoldása az legelső este megmutatkozott, amikor egy este csupán ötször kellett visszatenni a szabadulni vágyó kiskutyát. A manipulációs, átverős képességeiről meg nem kell mesélni, az előző posztban is volt róla szó, hogy milyen ügyesen játszotta meg a beteget a kényeztetés érdekében. Az Csend! parancs megtanítására állítólag legjobb a kutyát megtanítani parancsra ugatni, majd ugatásra késztetni, majd az elhallgatást jutalmazni. Nos nálunk nem működött, mert ahogy rájött a csízióra, direkt elkezdett ugatni, hogy az elhallgatásért jutalom legyen...

2) Erős terelési  és őrzési ösztön
Kiskorától kezdve terelte a kutyákat, ha van egy nagyobb kutyatársaság máig ez a legnagyobb szórakozása. A területet ugatással őrzi, de nem ugat feleslegesen, csak a kerítést megközelítőket jelzi. Ez az ösztön mostanában felerősödött, egy-két "gyanús" idegent is megugat séta alkalmával (amiről leállítható). Mindenesetre nem érdemes hozzánk hívatlanul beállítani.

 3) Idegenekkel tartózkodó, óvatos
Teljesen igaz. És nagyon megválogatja kit szeret és kit nem. Nem mindenki kutyája, az emberek felének max egy simogatást enged, majd tüntetőleg elfordul, elmegy. Akit szeret, azért viszont odavan, jellemzően családtagok, barátok, és akiket kiválaszt:)

4) Nem mutat félénkséget
Ezt cáfolnám. Valóban inkább óvatos, mint félénk, de vannak félelmi időszakok, amikor érzékenyebb volt Mokka is, sajnos egy ilyen időszakban volt egy rosszabb kutyás élményünk, így a nagyobb (howavart méret) kutyáktól tart. Hozzám passzol az érzékeny-óvatos kutyám, de én mások helyében nagyon odafigyelnék a kiskutya kiválasztásánál.

5) Agresszív és autoratív "munkaerő"
Tankként megy előre, simán elsodor másokat, ha feladat van. Mokkát én egészen eddig szubmisszívnek hittem, hiszen gondunk sosem volt kutyával. Valójában Mokka mindig is domináns viszont asszertív viselkedésű volt. Inkább kifordult a kellemetlen szituációból, vagy jelzett nekem, hogy elég volt neki. Most az ivarosodás során előjött egy kis pózolás, magamutogatás, nem hagyja magát lemorogni. Nem mondom, hogy bánom a változást. A helyes külseje, a szőrös pufisága sokakat megtéveszt, de ez valójában egy kemény kutya, nem egy plüssmackó.

+ Haspók
Bár nem a standard része, de több embertől is hallottam és magam is tapasztaltam, hogy borzasztóan kaja motivált:) Ami jó, mert könnyű dolgoztatni, viszont a felevés tiltását nem könnyíti meg.

+ Nem hiperaktív
Bár a mozgásigénye nagy, simán tud tartalékolni. Ha 2-3 napig nem jutunk ki sétálni (egyetemista vagyok ugye...), akkor maximum kicsit nyafis, több passzív időt akar együtt tölteni, többet igényli a játékot, és persze a szellemi lefárasztást, DE nem szed szét semmit, és általában nincs rá panasz. Bár 4-5 óra kirándulás meg se kottyan neki, nem várja el ezt a szintű mozgatást a mindennapokban. Mondjuk Mokka amúgy is egy nyugis kutya, aki ha dolog van, csak akkor pörög. Én 1-1,5 órákat szoktam vele sétálni, labdázással, kutyázással, úszással kombinálva. Ha éppen akarunk, akkor gyakorlunk klikkerrel, bár amilyen gyorsan tanul, nem igazi kihívás, így én unom el :)

És persze a cukisági faktor:)
Farok híján az egész testét és még külön is a seggét rázza, miközben púposítja a hátát, azt, hogy ott van meg egy orrbökéssel jelzi.

Na hát még rengeteg minden férne ide, pl. az úszás szeretete, de erről nincsenek megdönthetetlen infóim, hogy nem csak az én Makifiam szereti:) Aki szeretne még tájékozódni, keresse fel az aussie fórumot, az alábbi címen: http://www.theaustralianshepherd.net/aussieboard/ és olvasgasson szorgosan beszámolókat más aussie gazdáktól.

Bejelentkezünk!

Mokifiúval már régen nem jelentkeztünk.
Egyrészt felőrölt engem a  két egyetem és a rengeteg külön program, másrészt  úgy éreztem, belejöttem a kutyázásba, és az élet a maga kis megszokott gödrében haladt tovább. Eddig.

Ma már csak egy szakom van, és kicsivel több időm, Mokka pedig 1 éves, 1 hónapos nagyfiú.
Közben megtaláltuk a kutyaiskolánkat, az angyalföldi Alfát, ahol sikeresen le is tette az alapfokú engedelmességi vizsgát. Nem mondom, a vizsgán jól megszívatott :D A tökéletesen engedelmeskedő kiskutya egyedül a vizsgán talált érdekesebbnek nálam nos...mindent.
Nem baj, elvégeztük. Az államvizsgám miatti kényszerpihenőben új suli után néztem, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Nem mondom, nem volt gondom az Alfával, csupán annyi volt a bibi, hogy a klubélete nem volt elég aktív.
Sajnos-nem sajnos az a tendencia, hogy klubozni csak ott tudsz, ahol végezted a tanfolyamot, és végzettségfüggetlen agility lehetőséget pl. közel lehetetlen találni. (Kivétel ez alól pl. a pomázi a-z kutyasuli)
Megértem, hogy sok iskola a külsősöket okkal zárja ki, de az már igazán érthetetlen, hogy miért nem engednek nagyobb átjárást iskolák között, és miért köteleznek pl. az alaptanfolyam újbóli elvégzésére, hiszen a vizsgarendszer adott (K99!) Legalább néznék meg azt a nyomorult kutyát, hogy mit tud...


Tanulmányainkat tehát máshol folytatjuk, hogy megint alapszintről vagy haladó csoportban az Mokka meg az én bemutatómon múlik és az iskolát vezető hölgyön, egyelőre nem nevezném meg semelyiküket, ezen a hétvégén minden eldől. Már ha Mokka bemutatókész állapotban lesz és hajlandó együttműködni...

Ugyanis pénteken megtörtént az ivartalanítás, a kutyákkal egyre dominánsabban fellépő kisvakarcsot úgy ítéltem ideje megfosztani a golyóitól, ami remélhetőleg mindkettőnk életét megkönnyíti. Az ivarérés két hét alatt 180 fokos fordulatot okozott benne, aminek hatására lepisilt (!) két embert, belekötött kutyákba, alig lehetett kiszedni szuka kutyák fenekéből, vicsorgott pórázon, bevágta az alkalmi süketet, lepisilt egy szobanövényt... nos a szankcióknak hála jó úton haladunk. Ivartalanításig hosszú pórázon közlekedtünk, a domináns fellépést tiltottam, a lepisiléseket megtoroltam, pórázos séta alkalmával meg mindig kapott feladatot. Ez még nem befejezett munka, és még nem bízok 100%-osan a kutyában, hátra van még egy-két teszt kutyatársaságban, idegen pórázos kutyával, és idegen környezetben engedelmesség.
Ha ezeken átmegy, újra elkezdek benne bízni (de azért fél szemem rajta tartom!).

Figyelni már csak azért se árt, mert ez az okos kis dög bizony szépen átvert... az első két nap valószínűleg tényleg sokként érte, így bent töltötte az éjszakát és a nappalokat is a séta kivételével a lakásban. Sokat aludt, keveset mozgott, és naaagy naagy boci szemekkel bámult.
A következő napokban nem hogy javult volna az állapota, még szerencsétlenebbnek tűnt. Természetesen sajnálva volt rendesen, a "gyere" inkább úgy hangzott, hogy "gyere édes drága pici szentem, jajj látom, hogy fáj, jól van semmi baj, na gyere macika, tessék itt egy kis tápi". Persze ez az átok rossz kölyök simán kihasználta a helyzetet, viszont a mai napon, közel 5 nappal a műtét után már elkezdtem gyanakodni, majd rajta is kaptam, hogy a kaja után vetődik, és rájöttem, hogy ennek a kutyának (egy kis viszketésen kívül), már az égvilágon semmi baja nincs... átvert a kis hülye, kihasználta gyenge pillanatainkat, és vasárnaptól kezdve nagy bociszemekkel, lassú, görnyedt léptekkel bűvölt minket, miközben elengedve vígan ügetett a nyomomba...
na ezután sem fogom lebecsülni az értelmi képességeit!
Miután ezt is jól megtanultam, bosszúból kapott egy tölcsért a fejére (gyönyörűséges kutyaruháját minden pisiltetés ellenére csakazértis összepisilte naponta), hogy ne piszkálja a sebet.
Látod Mokkafiú, mégis én nevetek a végén!

Ezzel az HBO-t is befogom!

Ez egy régebbi-akkor félkész, mostmár befejezett-bejegyzés, amit most publikálok.

Kishülyének megy a hasa. Ez két dologból következik:
1) Mindenféle szirszart felnyal a földről.
2) Mindenféle szirszar van a  földön. Innen lehet tudni, hogy nemrég az erősen szemetes Luppa-tavon jártunk.


Ami nyár elején még kutyaparadicsomnak volt nevezhető, ma már erősen felejtős kutyaúsztatás szempontjából, főleg ha drága ebünk még csak tanulja a talált élelem nem fölevését. Mi egy haverkutyával és annak egy végtelenül szimpatikus gazdájával mentünk Luppázni, mondván, hogy a srácok majd jól ellesznek, úsznak meg játszanak egy nagyot. Mokka úszott is nagyokat, de talán a társaság miatt, eléggé visszahúzódó volt, már-már azt hittem, hogy beteg, és rohannom kell a dokihoz. Azután feloldódott, és harcoltak egy sort a kis németjuhásszal. Tényleg harcoltak, kezdett elfajulni a  dolog ( a kis nj elég domináns, Mokka meg csak szimplán nem hagyja magát), végül egy jól irányzott strandfocilabdával elejét vettük a további acsargásnak.

Mokka rendesen kihasználta, hogy nem tudtam rá minden pillanatban odafigyelni, és jó pár dolgot felszedett a földről, hence másnap szagolhattam ennek a  termését. Tegnap meg ma is kapott rá főtt rizst, hátha megfogja kicsit a laza székletet.
Szóval Luppáztunk egyet tegnapelőtt, sőt tegnap is. Tegnap meg egy fotózás evett oda minket, amire az egyik ismerősömet kértem meg. (A fotózás termése a mellékelt képek.) Szerettem volna Mokkáról jó sok profi fotót, amíg még viszonylag kicsi. Dérről nagyon kevés kölyökfotó maradt fenn, és bánnám, ha ugyanez lenne Mokkával. Meg szeretném örökíteni őt, amíg még pici és hülye. Három különböző helyszínen is kattintgattunk, lett pár nagyon jó fotó, alig várom, hogy jövő héten hozzájussak. (Nyilván ez azóta megtörtént.)
Nem a Luppa volt az egyetlen helyszín, ahova az elmúlt időben eljutottunk, voltunk Balatonon is, pontosabban Balatonfüreden, ahol megismerkedhetett közelebbről a nagyszülőkkel, akiket elsőre megszeretett. Nem is volt vele baj a nyaralóban, egyetlen bepisiléstől eltekintve, ami azért nem teljesen az ő hibája volt. Fürdött Tihanysajkodnál velünk együtt a Balatonban, bár a fürdés nagy részét valamelyikőnk karjában töltötte, mert az úszást még nem bírja olyan sokáig:) Sajnos erről kép nem készült.
Voltunk többször oviban is, és kétszer a Városligetben. A Városligetben "befürdött" a fürdéssel, mert rossz helyen ugrott be a tóba, és csak segítséggel tudott kikászálódni. Egyszer "csak úgy" mentünk el, egyszer pedig célzottan, hogy egy aussie tulajjal találkozzak, aki terápiázik is a kutyájával.

Nem titkolt célom elkezdeni a terápiázást Mokkával, főleg, hogy egy abszolút nyugibaba, és nagyon szociábilis. Jelentkeztem is egy kutyás terapeuta továbbképzésre, illetve a temperamentum próbát majd egy éves kora után csináltatjuk meg a kutyának,  amikor már kissé lehiggadt és túl van egy-két dolgon (pl. ivartalanítás és alapfokú engedelmességi tanfolyam). Nagyon jól sikerült találkozó volt, szimpatikus emberekkel, örültem, hogy sok idő után megint látok egy aussie-t. Összehasonlítva látszott, hogy Mokka se fog már sokat nőni, se hosszban, se magasságban, és egy-két beszélgetés igazolta, amit eddig az aussiek-ról gondoltam és tudtam.
Valóban nem értik őt sokszor a fajtársaik, nehezen talál játszópartnert, és durván játszik.
Ennek ellenére sem most, sem a közelmúltban nem volt gondunk más kutyákkal. Hiába emelgeti már a lábát a 7 hónapos csöppségem, és szagolgatja a szukákat, továbbra is szubmisszív és békés. (Ez nem azt jelenti, hogy nem védi meg magát, ha támadják!)

 Ezenkívül nagyon szépen reagál a behívásokra, a sétálások nagy részét a patakparton póráz nélkül oldjuk meg, csak más (pórázos) kutyáknál fogom meg. Viszonylag más kutyákról is jól lehívható, a kajákat a patakparton már nem szedi föl, de látom rajta, hogy ezt még nagyon kell gyakorolni. Összeségében nagyon elégedett vagyok azzal, ahol most tartunk, szerintem eddig minden jól megy.
Jelentkeztem is már a Népszigeti Kutyasuliba alapfokúra. Főként azért, mert féltem, hogy esetleg az Alfa nem jön be nekünk, és akkor már késő sulit váltani, így a tutira mentem. Nem mondom, hogy valaha is meg fog győzni száz százalékosan az a hozzáállás, amit a tükör sulisok képviselnek (csak a tükörmódszer stb.), de mivel egy hét hetes kurzusról van szó, nem csinálok nagy ügyet belőle, főleg ha Mokkánál beválnak a módszereik.
(Ez ma már nem érvényes, időpontütközés miatt végül az Alfához jelentkeztünk. Illetve azóta volt egy Népszigetis kalandunk, amit még bővebben kifejtek később.)

Szépség

Ahogy korábban ígértem saját tapasztalatokat osztok meg, hogy szerintem mire érdemes költeni, és mi csak pénzkidobás ha kutyás boltban (ebből is a Fressnapfban) járunk.Én szeretem elkényeztetni ezt a kis dögöt, tehát amit látok, és nem tartok abszolút marhaságnak, azt megveszem neki kipróbálásra. Pár nagyon jól sült el (pl. rágókák tekintetében szinte mindig teli találat), a többi nem annyira. Itt egy lista az általam kipróbált jó és rossz dolgokról, a teljesség igénye nélkül.

Négy dolog, amit jobb otthagyni

1) Pawcare
Mivel Mokkát kinti-benti kutyának szántuk ideális megoldásnak tűnt ez a mancsápoló- és tisztítónak beharangozott készítmény, és főleg szimpatikus volt, ahogy a képen a kutya okosan beletrappol, szinte lábat töröl mielőtt belép a házba. Meg is vettük, ugyan a közel 3000 Ft-ot kicsit sokalltam érte, bár rá volt írva, hogy kb 100 használatra elegendő, mondom ok, így még belefér. Az elején (első 10 használat) minden rendben ment, nem használtuk, amikor trutyis volt a kutya lába, csak a port szedtük le vele. Kicsit érdekes volt a gumi (inkább műtakony...) textúrája, meg a kutya se volt oda érte. A következő tíz használat során a pawcare olyan mértékben elszíneződött, hogy akár cserélhető is lett volna, szépen beleragadt a kutya szőrébe, aki próbálta leszedni magáról a zöld trutyit, és leginkább semmi koszt nem vitt le. Mondanom sem kell, hogy azóta  sem töltöttük utána. Megfelelően használtuk, nem túl koszos vagy nedves kutyalábon, mégis hamar használhatatlanná vált, és maga az anyag is megváltozott.

2) Pee post
Hogy a kutya könnyebben egy helyre szokjon, és ne ölje ki maga körül a füvet, beszereztünk egy olyan csodaferomonos leszúrható alkalmatosságot, ami állítólag egy kis rásegítéssel odaszoktatja majd a kutyát, és a kutya csak egy helyre fog üríteni.
A pee post nevének megfelelően átható pisiszagot árasztott, mindamellett, hogy a kutya mindenhova pisilt és kakilt, csak épp a közelében nem. Hiába dicsértük volna a mellékelt utasítás szerint, direkt kerülte a helyet. Végül (és erre nem kellett sokat várni) amikor az átható pisiszag megszűnt a pee post körül, Mokka átminősítette apportfának. Mivel gyenge műanyag az anyaga, rövid élete volt nálunk, ezért a rossz minőségű játékért is körülbelül 3000 Ft-ot fizettünk.

3) Trixie autóhuzat kutyáknak
A képen látható huzat túl szép, hogy igaz legyen (ugyan nem Trixie márkájú, de az általunk beszerzetthez nagyon hasonlít), mert még épen van. Az eredeti elképzelés szerint a kutya nem szőröz össze-vissza mindent, és egy hirtelen fékezésnél nagyobb biztonságban van, nem röpül előre. A huzat amúgy jó anyagból készült, de a csatokat tartó sokkal vékonyabb anyag nálunk 1 hetet bírta, ugyanis 1 hét alatt a kutya egyszer ráállt a csatokhoz közeli részre, és úgy szakadt szét az egész, ahogy van. Az anyag szerintem kifogástalan, de a kivitelezés elég gyenge, főleg 20 000 Ft-ért. A még meglévő anyagot megtartottam, hogy egy profi varrónő újra védőhuzatot szerkesszen belőle.

4) Dog rocks

Na ez akkora humbug, hogy még én sem vettem be, nem is én szereztem be, így fogalmam sincs róla, hogy mennyit kóstál, de valószínűleg túl sokat. Tulajdonképpen ezek olyan vulkáni kövek, amiket, ha beleteszel a kutya vizébe, a vizelete kevésbé árt a gyepnek. Hát ha tudtam volna, hogy ezért pénzt lehet kérni, hoztam volna ingyé' egy sziklát Izlandról. Hatásosnak nem nevezném,a  gyepünk ugyanolyan, mint azelőtt volt, pedig a vizet az előírtaknak megfelelően utántöltjük, és ritkábban cseréljük.
 


Folyt. köv.

Fél év

Éssss igen, lassan 6 hónaposak vagyunk:)) Jajj már csak egy hónap és mehetünk kutyaiskolába, amit már nagyon nagyon várok. Bevallom nagyon untam már az ovis foglalkozásokat, ezért jártunk két különböző oviba is. Még vacillálok két iskola között: A Népszigeti Tükör suli és az Angyalföldi Alfa kutyasuli a két versenyző. Már meséltem korábban a Népszigeti kutyaovival való tapasztalataimról, amik nem voltak éppen jónak mondhatóak, mert emberileg nem passzolok ahhoz a légkörhöz. Ettől függetlenül el fogunk menni egy próbafoglalkozásra (ha van rá lehetőség), hogy belekukkantsak mit is nyújtanak alapszinten. Az Alfáról pedig csupa jó dolgokat hallottam, illetve, hogy a két iskola módszere elég hasonló, aminek örülök. Mindenképpen a pozitív megerősítésen alapuló, pórázmentes oktatáshoz ragaszkodok-csak közben én is érezzem magam nyugodtnak és ne nyíljon ki a bicska a zsebemben a hangnemtől.

Amikor épp nem kutyaoviban járunk, sétálunk egy nagyot a falkával.
Ugye az árvíz miatt (amit mi szerencsésen átvészeltünk Makón) elmaradtak a kutyaovis foglalkozások, sőt, még az azt követő foglalkozások is, így már egy jó ideje nem voltunk foglalkozáson, ráadásul a kánikula miatt, egy kicsit a napirendet is meg kellett változtatni. Az első igazán meleg napon mentünk el először este, fél kilenckor, sétálni. Teljesen véletlenül itt beleszaladtam egy vizslás gazdiba, akivel együtt sétáltunk még a patakparton és beszélgettünk a kutyákról. Mokka végig szabadon volt, szerencsére a kisgyerekek szüleikkel együtt már hazamentek, csak néha a bringások elöl kellett elkapni a kutyát, hogy ne legyen belőle matrica az aszfalton.
Ahogy sétálgattunk, észrevettem kb 5 másik embert, akik állnak és beszélgetnek, és körülöttük rohangálnak a kutyák. Meg is jegyeztem, hogy milyen jó kis csődület...mint kiderült, egyáltalán nem véletlenül, ezek a kutyások évek óta találkoznak a patakparton, minden nap, este 8 óra tájban.
Na elhatároztam, hogy ez kell nekem, és így Mokkával már párszor voltunk "a falkával" sétálni.
Merőben új tapasztalat ez nekem, és nagyon jólesik, egy hétig folyamatosan ott voltunk az esti sétánál, mostantól azonban ritkítani szeretném ezeket az alkalmakat (egyrészt, hogy ne legyen nagyon egyhangú), és inkább új helyeket felfedezni. A behívhatóság terén sokat fejlődtünk, de azért még nagyon messze vagyunk a tökéletestől. Egy-egy kutyahaverba annyira belefeledkezik, hogy se lát, se hall...
Na de amúgy csupa szépet tudok róla elmondani.
Az esti séta miatt az etetését is át kellett variálni, így most csak kétszer; reggel hatkor és este hét helyett kilenckor kap enni. Hogy kibírja a változást olyan 6-7 körül szoktam tartani egy kis tréninget, ugye már teljes klikkerfelszereléssel rendelkezem.
Sajnos Vámosi Nagy Nóra könyvét nem sikerült azóta sem megszerezni, ma találtam csak egy klikkeres képzéssel kapcsolatos könyvet online, a Lábhoz parancsot meg youtube-os videó alapján tanítom neki. Kézjelre már egészen szépen bejön, megkerül és leül a jobb oldalamon (én jobb oldalon vezetem a kutyát, ezt a kutyasuliban is már tudják), hamarosan bevezetem a lábhoz szót is.

Ha a lábhoz szót nem is, de a hagyd! parancs már azonnal ment a kis vendégkutyánknak is, akit három napra kaptam kölcsönbe bátyáméktól. A blog elején még van egy sorozat a Müzlivel való első találkozásról, azzal összehasonlítva látható, hogy mekkorát nőtt ez a  kutya...(Már 17 kiló!! És nem, az orvos szerint sem kövér csupán eléggé stramm felépítésű).
Ez a hosszú hétvége ráébresztett arra, hogy egy kutya bőven elég. Bár tüneményesek voltak együtt, mind a kettőnek hiányzott az emberi foglalkozás, viszont a dupla igényeket már én nem bírtam emberileg. Meleg volt ráadásul, a kutyák (főleg Müzli) eléggé irritábilis, így összeveszések is voltak Mokkával. A végén viszont az én kis őzikém összegyűjtötte a bátorságát, és lenyomta (konkrétan a nyakánál fogva) a Müzlit. Persze azonnal ott teremtem, és letiltottam, de ez több másik jellel együtt jó figyelmeztetés a kamaszkor beköszöntére. Van egy olyan érzésem, hogy nemsokára végleg megváltoznak az erőviszonyok a két kutya közt...

Igazából már régen megírtam ezt a posztot, csak a képek hiányoztak:) Van még bőven újdonság, de hátha nem csak az én ismerőseim és Mokka csodálói (remélem vannak:D) olvassák a blogot, így a következő bejegyzést kezdő és gyakorló gazdiknak szánom, ami a Fressnapfban kapható, sokszor hatástalan és drága termékekről fog szólni.
(Csak arról, amit mi is beszereztünk). Persze lesz egy ellenbejegyzés is, amik meg a legjobb, általunk is szeretett, sokszor filléres kutyás cuccuknak fog szólni.