Egyedül

Honnan tudom, hogy jól nevelem a kutyám?

Ez szinte minden másnap felötlik bennem. Hiába rágtam már át magamat az összes kötelező irodalmon, hiába bújom folyamatosan a fórumokat és teszek fel naponta kérdéseket, ezt a kutya 1 éves kora előtt nem hiszem, hogy tudni fogom... A gyereknevelésre emlékeztet ez az egyedüllét, hogy nem tudom kivel, kinek a kutyájával összemérni. Jól csinálom a dolgokat, vagy mindent elrontok?
Van pár ellentmondás, amit tapasztalat és tudás nélkül még nem tudok feloldani- Akárhogy is nézzük ez a kutya az én igazi első kutyám, akivel magamtól kell megbirkóznom.
Például a mai nagy téma a morgás. 

Ez -hogy szépen angolszászul mondjam-creeps the shit out of me. Tudom, hogy egy kiskutyáról van szó, de a morgás és az ugatás megrémít, rögtön azt hiszem, hogy rejtett agresszióról szó, pedig ahogy ezt valaki már egyszer szépen megfogalmazta: a kiskutya agressziója olyan, mintha egy 2 éves kisgyerek feléd rúgna. (Bár a két éves kisgyereket is leszidják, ha rugdos.) Tehát amikor ma Mokka megmorgott, amikor felvettem, elfelejtettem úgy reagálni, ahogy minden normális ember tette volna (minimum egy nemmel tudtára adni, hogy ki a főnök) és letettem. Igaz, utána büntetésből nem hagytam, hogy felmenjen az emeletre, és még ezt eljátszottuk háromszor... A neten elég volt két perc, hogy megtaláljak egy nagyon hasznos guide-ot, amiből kiderült hogy teljesen rosszul csináltam, és helyette folytatni kellett volna, amit akartam, mert a kutya nem bánt, csak próbálkozik, és nekem kell a türelmesnek és a nyugodtnak lennem. Ezt azonnal át is ültettem a gyakorlatba, és párszor felvettem, és kitartottam, illetve korrekciós hanggal (nekem ez a psszt!) tudattam vele, hogy nem tetszik, amit csinál. Mihelyt lenyugodott, letettem és megdicsértem.
A másik nagy kérdés az ugatás. Jelenleg a rászólást és ignorálást váltogatjuk. Tehát ha sok lesz az ugatás (ha nem a figyelemfelhívás miatt ugat), akkor rászólok, hogy Elég! Ez általában két alkalom, mire tényleg működni kezd, de akkor elhallgat. Néha meg figyelemfelhívás miatt rosszalkodik, és itt találtam a legnagyobb ellentmondást: Tiltom, hogy az ágyat vagy a lepedőt rágcsálja, de ha tudom és látom, hogy figyelemfelhívás miatt, akkor meg ignorálnom kell. Hol van itt a konzekvens nevelés?

Ez is egy olyan kérdés, aminek a megválaszolására várnunk kell még az ovira. Kutyaóvodába majd másfél hét múlva megyünk, amikor az utolsó ismétlőoltás lement. Egyelőre csak jót hallottam a Kutyaparadicsom vezetőjéről, a mai pórázkérdésben is számíthattunk a segítségére, konkrétan a Fressnapfból hívtam fel a kérdéseimmel. A szocializáció azonban már vasárnap megkezdődik, amikor bátyámék kutyája, Müzli átjön látogatóba. Előre készülök és izgulok a találkozó miatt.

Addig is ünneplem a mai napi sikereket (pl. az első önálló lefelé lépcsőzést!!), gondolkozom a napi tanulságokon és olvasgatom az okos kutyás fórumokat, hátha holnap okosabb leszek, és mindent jobban csinálok.
Addig is jó éjt meg szép álmokat mindenkinek....