Megnevelni a vendégeket (és önmagamat)

Akármilyen furán is hangzik, az egyik legnagyobb aktuális kihívás önmagam megnevelése mellett a hozzánk érkezők nevelése.
Egy bébikutya borzasztóan aranyos, hát még Mokka az ő kis macipofijával és a lelkes üdvözlésével.
Azonban a lelkes nem elég kifejező szó, mert a kutya annyira izgatott lesz, hogy egyszerűen bepisil. Ez még 'aranyos' egy nem teljesen szobatiszta 13 hetes kiskutyánál, de amikor egy 25 kilós nagy mackó ugrál fel és pisil nem keveset be a házba, az inkább bosszantó lesz. Már sokat hallottam arról a  legendásan rossz reakcióról, amit a környezet ad a kiskutya nevelésére. A legtöbb ember nem csak ráhagyja- kérés ellenére- a rossz viselkedést, hanem túlzásnak tartja a mi reakciónkat, esetleg jót nevet rajta. Érdekes, ha valaki neveli a gyerekét, arra nem szólnak rá...
A bepisilés ellen a következőt kéne tenni/tennünk:
1) A vendégeknek először is meg kéne érteniük, hogy most tud a kutya a legtöbbet tanulni, és egy alkalom igenis számít, mert egyébként nem konzisztens a nevelés.
2) Amikor a vendégek megérkeznek először az embereket kell üdvözölni, és a kutyáról látszólag tudomást se venni. lehajolást, és minden nemű kedveskedést, aranyos szavakat mellőzni kell.
3) Ha a kutya lenyugodott, akkor lehet kedvesen magunkhoz hívni és esetleg adni neki egy jutalomfalatot.
4) A felugrálást az érkezéskor és mindenkor meg kell tiltani, ilyenkor nem szabad simogatni a kutyát.

Ezt olyan sok helyen és annyiszor leírták, mégis vagy én/mi nem vagyunk elég határozottak, vagy egyszerűen mások képtelenek felfogni, hogy elsősorban a gazdinak van joga megmondani, hogy hogyan üdvözölhetjük a kutyát...Különben egyszerűbb oda sem engedni.
Szóval kérem, aki teheti, kicsit könnyebbítse már meg a kiskutyások életét, ne vitassa mások nevelési módszereit, és ne hagyja rá, ami meg van tiltva.

Mit nekem akadály, simán átmászok itt!

Puff....
Hát ezután mindenki sejtheti, hogy nem volt jó tapasztalatom e téren. A top problémák közé ez meg a kert leamortizálása tartozik, de egyébként köszönjük szépen, megvagyunk. Izgatottan várom a holnapi napot, amikor is meglesz az első kutyaovi alkalmunk. A Mokka- féle juhászkutyáknak állítólag háromszor annyi szocializálódásra van szükségük, mint mondjuk egy retrievernek. Nem is csoda, mivel ez a fajta bizalmatlan és óvatos, illetve kiskutyaként félős. Szerencsére a múltkor egy kedves hölgy megállt a biciklijével, és hagyta a kutyának megszagolni, aki azóta nem tojja össze magát egy kétkerekű láttán.

Önmagam elé állított legnagyobb feladat pedig, hogy kissé 'falkavezérebbként' viselkedjek: Ne menjek állandóan oda a kutyához nyüstölni és simogatni, mert ez eléggé ellentmond a szerepemnek, inkább hívjam oda magamhoz. Na ezt lesz baromi nehéz megállni...