Első hibák és új élmények

Sok minden összegyűlt így az elmúlt hét alatt, sok minden új dolgot tanultam, és sok új lépést tett meg Mokka is. Három dologról szeretnék szólni, ebből az első egy latin mondás: Errare humanum est. Remélem nem hoztam szégyent latintanáromra és helyesen írtam le, a halott nyelvet nem tudók számára is ismerős aforizma a következő: Tévedni (hibázni) emberi dolog. Emberi, mert a kutya nem hibázik. Vagyis gondolom én. Legalábbis a legtöbb félresikerült kutya-ember kapcsolatban. Az én hibám, szerencsére, kicsi volt, de annál fájdalmasabb és tanulságosabb.

Ugye az egyik parancs, amit gyakorlunk (többet tanulunk szimultán, de egy gyakorlás alkalmával egyet gyakorlunk) az a Kérem. Egész szépen ment magától, nem volt semmi morcolódás, hogy néha elkérem az egyik játékat vagy a másikat, cserébe megdicsérem és visszakapja. Egészen addig, amíg nem kezdtem kihasználni ezt a parancsot. Mokka kedvence a bikacsök, ami, azonkívül, hogy drága, elég nagy kalóriabomba, így igyekszem az 1 hét/ 1 bikacsököt betartani. Viszont nagyon sok mindent (pl. a helyére való becsalogatást) a bikacsökkel értem el. Majd egészen gonosz módon elcsórtam és kicseréltem egy kemény marhabőr csontra. Nézett egy nagyot, de végül nem tudott mit tenni a  dologra. Ugyanígy amikor elkértem, volt hogy a marhabőrt kapta vissza, ami az ő szemében egy kevésbé finom falat. Nem csoda hát, hogy valamelyik nap-bikacsökkel a szájába- elkezdett menekülni előlem, amikor kezembe vettem a marhabőrt. Tudta, hogy megint egy 'előnytelen cserét' szándékozok végrehajtani. Buta módon én mégis el akartam venni a bikacsökjét (fene se tudja már mi volt az oka), és megpróbáltam sonkával magamhoz csalogatni. Végül túl nagy volt a kisértés (főleg, hogy ingereltem vele), és a sonka után kapott. Sajnos a sonkához útban a kezemet is sikerült elkapni, és mivel visszarántotta a fejét, egy szép nagy, mélyebb vágás kelekezett az ujjamon. (A bikacsökjét később visszaadtam.) Ki volt a ludas ebben a helyzetben A kutya vagy én? Én magamat tettem felelőssé, azt hiszem egyértelmű módon. Rosszabb cserét ajánlottam neki és elvártam, hogy a finomabb falatot rosszabbra cserélje. Természetesen azóta újra dolgozunk a Kéremen, egyelőre bikacsök nélkül, és szépen haladunk.

Most a bejegyzés vidámabb hírei következnek:)
Mokka most lesz 13 hetes, és két fontos dolog is történt vele ma:
1) Megkapta az utolsó szurit és megesett az első séta
2) Megérkezett a várva várt kutyaház

Utóbbitól kissé még tartózkodunk, de egy kis trenírozással meg sok-sok jutifalattal nem lesz itt gond. Egyelőre még csak a gazdi használja, Mokkát a földön tekergő bogarak jobban lekötik.

A séta jól ment, flexivel próbálkoztunk, hogy szokja a póráz érzését. Ha futottam, akkor hajlandó volt utánam futni, csak mikor vissza akartam volna fordulni, az nem akaródzott neki. De leültem a fenekemre az aszfalton és kivártam, hogy felém nézzen és szépen odajöjjön.
Izgalmas napok várnak ránk, most, hogy már sétálhatunk is:)

A napokban el szeretném indítani a flirt pole projektet, vagyis házilag összebarkácsolni egy tökjó kutyajátékot, ami alaposan lemozgatja majd Mokkát. Részletek majd a következő posztban :)