Vasárnap átjöttek bátyámék Müzli nevű két éves spicc-palotapincsi keverékükkel játszani. Izgultam, hogy mi lesz az eredmény, mert az oltások miatt eddig nem látott idegen kutyát. Müzli meglepően türelmesnek bizonyult, a kezdeti bizonytalankodás (egy kis morgás Mokka részéről) kb 20 percig tartott, utána meglehetősen vad játék vette kezdetét. Nagyon jól lefárasztották egymást, és remek volt látni, hogy viselkedik kutyatársaságban. Müzlitől még sokat fogok tanulni, kutyanyelv tekintetében. Mikor kifáradt és lefeküdt, Mokka ugatással próbálta rávenni, hogy játsszon tovább. Ahogy az embereknek is javasolják, Müzli egyszerűen elfordult, és nem törődött vele. Amikor Mokka elkezdte viszont csipkedni, egy rámordulással és (egyébként ártatlan) odakapással lerendezte. A sorrend is szépen látszott, a teraszajtón Müzli ment ki elsőnek, ő ivott elsőnek, és övé volt a játék, ha akarta.
Azt hiszem a képek többet mondanak minden szónál :)
Müzlit egyébként a Pilis-budai kutyamentőktől fogadták örökbe, és egy igazán szerencsés választás volt. Szobatisztán, szófogadón került hozzájuk, és mindenkivel barátságos.
A tegnapi nap meg a nyuszival szocializálódtunk, Mokka már nem fél tőle, hanem nagyon is érdeklődik, talán túlságosan is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése